milyen - a játék során kritika tárgyává váló — normák és kormányzó mecha¬
nizmusok határozzák meg."
Ezek az előadások három stratégiai szinten tervezik el a bevonódás módját.
Az egyik a jelenlét kereteként funkcionáló struktúra: pl. legalább három percig
kell álldogálnunk a Koszorú és Tavaszmező utca sarkánál. A másik a felkínált
cselekvési lehetőség: pl. oda kell figyelnünk arra a Papp István Tamás hangja
révén megtestesülő józsefvárosi pléhkrisztusra, akinek nehéz feldolgoznia, hogy
a vízen járás és a holtak feltámasztása helyett ügyfélszolgálatos munkát kell
végeznie, de az imákat mindig meghallgatja. A harmadik az egyéni döntések,
akciók sora: pl. Mándy Ivánhoz hasonlóan bemegyek-e a szoborról elnevezett
kocsmába, vagy csak állok, és észreveszem a szobor mellé ragasztott rágógumit."
(Poszt)dramaturgiai jelentöseggel viszont azok a mozzanatok bírnak, amelyek
azt garantálják, hogy a bevonódás ne , rendőrileg" irányított és uniformizált
legyen, hanem strukturált, de kiszámíthatatlan kollaboráció, mely heterogén
perspektívák konfrontációját eredményezheti. Ennek sajátos módja a dráma- és
színházpedagógusok eszköztárát alkotó játékok esztétizálása, illetve a színházi
diszpozitívumban színpadi jelenlétre jogot nem formáló emberek megpillantása.
Az első esetre kiváló példa az első hazai immerzív színházi előadás, az Animal
City, a másodikra pedig a , rendellenes színház" (disabled theatre) jelensége."
A Daoud Dániel, Kliment János, Somló Dávid és Szabó Veronika által animált
„interaktiv szerepjätek” dramaturgiáját például a Gavin Bolton-i A- és B-típusú
dramatikus tevékenységek szervezik. Az Átváltozó Egyesület művészetpedagó¬
giai módszertana alapján készült előadásban a Trafó félhomályba és szénaillat¬
ba burkolózó, szalmabálákkal, papírokkal, fahasábokkal, állatbőrökkel dzsun¬
gellé változtatott nagytermének liminalitása (Turner) teszi megtapasztalhatóvá
az ember és az állat közötti határterületet. Egy poszthumán előfeltevések men¬
tén zajló kollektívakutatásnak vagyunk a részesei," amit a párduc, gorilla, kese¬
lyű és oroszlán jelmezében és szerepében dolgozó performerek facilitálnak.
Drämatanäri instrukciökat kapunk a „csoportos jätektevekenyseg” keretere
nezve Szabö Veronikätöl, jätszö-reszvevökkent felépíthetjük a választott állat
A posztdramaturgia stratégiakénti elgondolásához és szintjeihez lásd Sandra Umathum: Theater
ohne Zuspätgekommene. Überlegungen zum Verhältnis von Dramaturgie und Zerstreuung, in
Umathum-Eck (Hg.): Postdramaturgien, 287-303.
Mivel Kiss Gabriella, Kricsfalusi Beatrix &s Neudold Jülia kutatäsainak köszönhetöen a talän
legismertebb jelenségnek, a civil- vagy állampolgári színház néven meghonosodott Bürgerbühnének
már magyarul is van releváns szakirodalma, most szándékosan nem e területről hozunk példá¬
kat.
David Roden: Humanizmus, transzhumanizmus és poszthumanizmus, ford. Keresztury Dóra,
Helikon, 64. évf., 2018/4, 407.