Page 145 [145]
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL
gunkat arra a pillanatra, amikor hatvannégy értelmiségi megfogalmazta az ún.
Konvivalista Manifesztumot (Manifeste Convivialiste). Ez a kiáltvány speciális
közösségek életvidám együttélésének (con-vivere) új művészetében látja annak a
lehetőségét, hogy létrejöjjön egy olyan, , nyilvános, politikus gyakorlat, mely
értékeli a másokért végzett munkát, és támogatja azokat, akik e feladatnak szen¬
telik magukat". " Az erről eddig három kötetben publikált vita középpontjában
a „közösseg” olyan fogalma áll, ? melyet egy szituáció modellál: , különböző
emberek ülnek egy asztalnál, és egy kiváló vacsora során közelebb kerülve egy¬
máshoz érdekfeszítő beszélgetéssel töltik el az időt". ? Voltak, akik az utolsó
vacsora szekularizált változatának tekintették ezt a Jean Anthelme Brillat-Savarin
által 1825-ben leírt helyzetet. Mások az ember(ies)ségnek (being humane) a tö¬
rődésen, a nagyvonalúságon és szolidiaritáson alapuló működésmódját látták
benne, mely csak annak tudatában teszi lehetővé mind a rivalizálást, mind a
kooperálást, hogy az egy, a státusz- illetve konkurenciaharccal számoló, de egy¬
másról gondoskodó emberek közösségében és közösségéért zajlik. Megint mások
az asztaltársaság heterogén összetételére és az elhangzó kérdések, ígéretek,
tettek dezintegráló erejére helyezték a hangsúlyt."
Tézisünk szerint ez a vacsora egy drámaóra és egy színházpedagógiai, szín¬
házi nevelési program modellje is lehetne. Amennyiben ugyanis a tapasztalat¬
szerzésnek ezeket az experimentálisan szerveződő tereit a benne zajló csoportos
játéktevékenység és a mélyebb (ön megértés felől vizsgáljuk, akkor a szokottnál
nagyobb figyelem irányulhat a hat facilitátori kompetencia (kommunikáció,
kooperáció, koncentráció, kreativitás, elkötelezettség, gondoskodás) legkevésbé
ismert elemére: a carryingre." E nélkül az elfogadó, de nem behódoló attitűd
nélkül ugyanis nem valósulhat meg sem a bevett gondolkodási módok határainak
megkérdőjelezése, sem a kölcsönösen artikulált elvárásokkal és a felelősségvál¬
lalás kockázatával való szembenézés, továbbá nem jöhet létre a tanárok és diákok
közötti kollaborációt jellemző, a partneri viszonyt biztonságossá tévő játékkeret
Frank Adloffetal. (Hg.): Das konvivialistische Manifest. Für eine neue Kunst des Zusammenlebens,
Bielefeld, transcript, 2014, 57. Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni, hogy az elmúlt évek két
civilszínházi előadása (az Örkény Színházban 2020-ban bemutatott Kiváló dolgozók. Igaz törté¬
netek a gondoskodásról és a szintén Boross Martin rendezte 2023-as Remény Panzió) közvetlenül
erre a problémára reflektált.
2 Adloff et al. (Hg.): Das konvivialistische Manifest, 57.
12 Frank Adloff — Volker M. Heins (Hg.): Konvivialismus. Eine Debatte, Bielefeld, transcript, 2015,
10.
4 Adloff et al. (Hg.): Das konvivialistische Manifest, 59.
V6. Monica Prendergast — Juliana Saxton: Applied Drama. A Facilitator’s Handbook for Working
in Community, Chicago, Intellect, 2013, 1-17.
¢ 143 +