Seite 136 [136]
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK
tette az értéktelen alkotásokat létrehozókat, ambivalens és következetlennek
tűnő módon alkotott véleményt, s rendszerint csökönyösen megkötötte a fel¬
adatvégzések módját. Mindez , ingerlő és aktivizáló" volt a résztvevők számára:
.a pedagógiai munka [itt] azt jelentette, hogy a vezető viselkedésével ellenöriz¬
hető élethelyzeteket teremtett, s megint csak viselkedésével megkönnyítette ezek
kiaknázását a résztvevők számára"." A rendszerint nonszensz gyakorlatok
,Csupán annak a közegnek a megteremtésére vállalkoztak, ahol a [hozott] eg¬
zisztenciális kötődés a [megoldási] sémákhoz nem szükségszerű. [...] A feladat
anyaga és struktúrája közötti disszonancia [teremtette] meg azt a feszült állapo¬
tot, melyben a résztvevő [kényszerült] ugyan saját sémáinak bevetésére, de
azokkal való közössége [felbomlottl]."" A teremtett élet- / játékhelyzetek okozta,
de felülkerekedhető diszkomfort a mi módszertanunknak is sajátja. S mivel
hisszük, számos szociálpszichológiai kísérlet és a terror rítusai is erre építenek,
belőlük nyerünk ihletet az egyelőre csak (fiatal) felnőtt résztvevőkre tervezett
akcióinkhoz. Példaként hoznánk a SVUNG Kutatócsoportnak a Barna Lilla
rendezte Gulág című előadáshoz készített bemelegítő foglalkozását," amelyben
a nézők eredetileg is folyamatos megfigyelői az előadókat érő fájdalomnak és
veszélynek (például a Charles Ray Plank Piece I § II című, 1973-as munkáját is
megidéző, faléceken való függés; vagy amikor e lécekből táncparkettet építettek
a hasukra, amelyen társaik legényeseztek). Mindezek okán a bemelegítő foglal¬
kozás is a(z ön)destrukción keresztüli produktivitás témáját célozta meg, és fő
kelléke hat vekni kenyér lett — ugyanis az egyik foglalkozástervező nagyapja
saját Gulág-naplójában írt az éhezés során felemelő, ugyanakkor tenyerét meg¬
kínzó munkakörről: a másoknak való kenyérosztásról. A frissen illatozó vekniket
az ebédidőben tartott foglalkozás alatt tilos volt engedély nélkül megkóstolni
— erre csak számos feladat után került sor, amikor azokat a résztvevők már hasz¬
nálták súlyzóként, kibelezetten cipőként, arcpakolásként stb. A foglalkozás le¬
vezető fázisában azt parancsoltuk (szándékolt a szóhasználat, ugyanis a foglal¬
kozásvezető autoriter habitusával is kísérleteztünk), hogy mindenki csípjen egy
falatnyit a meglehetősen törődött kenyerekből, mert azzal csámcsogó kórust
fogunk csinálni. Ezen a ponton mindez nemcsak gusztustalan, de a rágóizmok
hosszútávú intenzív mozgatásával némiképp fájdalmas is volt, ugyanakkor a
megteremtendő kollektív hangkép és a szólista rágólét abszurd humora csak
ezzel az áldozattal jöhetett létre.
49 To., 22.
50 Uo., 9.
>1 SVUNG: Gulág foglalkozás, Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2019.
+ 134 +