OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK Twyla Iharp, Lucinda Childs stb.) a hétköznapi mozgásokat is beemelték egyszerü jätekstruktüräkra hajazö koreogräfiäikba - „ez az volt näluk, mint Duchampnäla readymade és John Cage-nel a talält hang”. Ezáltal ők (valamint Cunningham élet- és alkotótársa, Cage is) határozottan az élet és a művészet közti határ feloldásával dolgoztak, mindez pedig magával hozta az edzetlen és betanítatlan, átlagos, sőt sokféle testek bevonását is, ami a manapság elsősorban a közösségi tánc kategóriájába sorolható danceability mozgalom alapját is képezte." A Tárgy - és halála A bábszínház, a báb definíciójának kortárs kihívásai leginkább az elnevezések sokféleségében érhetők tetten: bábszínház, figuraszínház, tárgyak színháza, anyagszínház, dolgok színháza — csak néhány a forgalomban lévő, egymással különféle viszonyba lépő vagy vitatkozó fogalmak sorából. Azt azonban senki sem vitatja, hogy bármi bábbá válhat, és mivel sajátos szempontjaink szerint érdemes is leválni az antropomorf figurális bábok vágyáról, szívesebben használjuk a tárgyakkal való játék elnevezést. Erre példa az anyagismereti gyakorlataink zárásaként sorra kerülő Kockacukor tárgyszínházi játék, melyet Molnár Gyula Kis öngyilkosságok című etűdsorozata inspirált. A játék legegyszerűbb változatában négy játékos, egymástól elkülönítve, kap hét-nyolc kockacukrot, és arra kérjük őket, építsenek belőlük egy apró világot. Természetesen használhatják a cukrok anyagiságát, akár törhetik, morzsolhatják is őket. A megépített konstrukciókat egy közös asztalra helyezzük, és minden játékos kap egy lámpát. A játék akkor kezdődik, amikor a játékvezető lekapcsolja a fényt. Beszélni nem lehet, minden játékosnak négy akciója van: az akció jelenthet bármiféle beavatkozást az asztalon felépített, immár közös világba. Az akciók sorrendje nem kötött, az hajthatja végre a cselekvést, aki a saját lámpáját bekapcsolja, és ezzel megvilágítja a játékteret. Az akció végét a lámpája lekapcsolásával jelzi. A játék akkor ér véget, amikor mindenki végrehajtotta a négy akciót. A művészeti diszciplínák minimuma Ahogy Roland Barthes Az írás nulla foka című művében a semleges írásmódot, vagyis a történelmi kontextustól és társadalmi diskurzusoktól függetlenített 33 Uo., 62. 34 Uo., 61. + 128 +