Az nem volt kérdés, hogy nem úgy kéne színházat csinálni gyerekeknek és fiataloknak,
mint ahogyan lehetett látni akkor a kőszínházakban. Nagyon nem volt rokonszenves
a tömegben beterelt néző, aki megtanul a színházban hordaként viselkedni, és az a
színházi nyelv sem, amin hozzájuk szóltak. Én már akkor nagyon sokszorosan meg¬
haladottnak éreztem és olyannak, amin a saját színházi gyakorlatunk is messze túl¬
Kaposi László, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapítója a TIE műfajá¬
nak hazai indulását egyértelműen összekapcsolja azzal az igénnyel, hogy a gye¬
rekközönséget színházi nézőként komolyan vegyék. Hajós Zsuzsa is kiemeli a
műfajjal való első találkozása kapcsán, hogy ,a Kerekasztal előadások erősen
stilizált előadások voltak, és ehhez én nem voltam még hozzászokva. Nem láttam
nagyon sok ilyesmit, úgyhogy nekem az újdonság erejével hatott maga a színhá¬
zi nyelv is." Hozzáteszi, hogy ezt kimondottan jónak tartotta gyereknézőknek is,
mert az absztrakt jelhasználat , jól bevon, érzelmileg és intellektuálisan is", és ez
lehet aztán a hosszú (hol tipizáló, hol sűrítő dramatikus tevékenységi formákkal
dolgozó) kiscsoportos részek alapja. Takács Gábor is reflektál arra, hogy a Ke¬
rekasztal által képviselt színház mit jelentett a kilencvenes évek közegében: , az
a stilizált nyelv, amin [Kaposi] Laci rendezte az előadásait, egyáltalán nem volt
divatos. Leginkább lebutított gyerekelőadásokat lehetett látni akkoriban, nem is
nagyon volt gyerekszínházi kultúra." Takács úgy látja, hogy a kilencvenes évek
elején a kőszínházak , sok értelemben ódivatúak voltak, régi felfogású gyerek¬
színházi előadásokat mutattak be. Ehhez képest egy stilizált nyelvű előadás, ami
ráadásul erős kommunikációt, játékot kínál a gyerekeknek, színházi és oktatási
vagy pedagógiai szempontból is nagyon komoly innovációt jelentett."
Bár a TIE műfajának magyarországi megjelenésekor az volt a leglátványosabb
újítása, hogy fiatal nézőket interaktív eszközökkel vont be egy ily módon is
komplex színházi eseménybe, emellett rendkívül fontos látnunk, milyen hatást
gyakorolt a fiatal nézők emancipálásának gesztusa a műfaj magyarországi iden¬
titástörténetére. Tény ugyanis, hogy az első TIE-k foglalkozásrészeinek vezeté¬
se fontos alkotói és ,szakmódszertani", vagyis színházzal kapcsolatos tanulási
folyamattá is vált az azokat facilitáló színész-drámatanárok számára. A Róbert
Júlia által hagyományos feldolgozó szerkezetnek nevezett TIE struktúrában a zárt
egységet alkotó színházi előadás mellé ugyanis egy tartalmában szorosan kap¬