OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK fényében joggal tarthatunk attól, hogy a középiskolások előnyben részesítése mögött pusztán az a könnyelmű gondolat húzódik meg, hogy ott már nincs is szükség módszertani felkészültségre, hiszen , lehet velük egyszerűen úgy beszélni, ahogy a felnőttekkel". Sajnos ezt támasztja alá az az automatizmus, hogy a programok 6096-ánál belépési szintként a , 9. osztály" van megjelölve, ami leginkább az 1990 előtti egységes intézményszerkezet reflektálatlan lenyomatának tűnik, miközben fejlődéslélektani szempontból a határvonalat sokkal inkább a tizenkét-tizenhárom éves kiskamasz kornál kellene meghúzni, a következőt pedig a fiatal felnőttkor kezdetét jelentő tizenhét-tizennyolc évnél. Mindez azt a súlyos tévedést takarja, mintha a színházi nevelési események megvalósításakor nem kellene bármelyik korosztály esetében egyformán körültekintő módon figyelembe venni annak fejlődéslélektani, játékpszichológiai, tanuláselméleti sajátosságait a témaválasztástól az alkalmazott formákon át a kommunikációig. Az iskolaszerkezet mentén való gondolkodás valójában a szervezői nézőpontot érvényesíti, nem pedig a tartalmi értelemben vett pedagógiait. A gyermekszínház és a színházi nevelés természetesen régóta él a korosztályi ajánlás eszközével, de olyan szisztematikus ajánlásrendszer — amire más szomszédos területen már történt kísérlet" —, amely az egyes életkori szakaszokhoz rendelhető pedagógiai célokat a fejlődéslélektani megfigyelésekre támaszkodva, az aktuális társadalmi elvárásokat is figyelembe véve rendszerbe állítja, még nem született. Pedagógiai célok és tartalmak A 2013-as kutatás a színházi nevelési események kritériumaként rögzítette, hogy ,pedagógiai szándékuk legyen az alkotóknak", s ezeket azután igyekezett be is azonosítani a foglalkozások tematikus meghatározásakor megadott ,,emberi/ társadalmi kérdéseket felvető, beavató, ismeretátadó, prevenciós, készségfejlesztő" lehetőségek valamelyikeként."? A kutatási eredmények azt mutatják, 9 hogy az esemenyek 65%-a az „emberi/ társadalmi kérdéseket felvető" kategóriába került, míg a másik négy lehetőség 7 és 1196 közötti részesedést kapott. Ez az aránytalanság megint csak elgondolkodtató lehet: elképzelhető, hogy a megfogalmazás meglehetősen általános volta miatt bizonyult alkalmasnak arra, hogy sok mindenre találónak érezzük, illetve hogy a specifikusabb kategóriákba nem sorolhatók is ide sorolódjanak? Minden58 Vö. Dömsödy: A könyvtárpedagógia elmélete, 67—76. 59 Cziboly-Bethlenfalvy: Színházi nevelési programok, 379-380. §0 Lásd Cziboly Ádám e kötetben olvasható tanulmányának 4. táblázatát a 35. oldalon: A programok fő pedagógiai célja az alkotók önmeghatározása szerint, 2023. « 58 +