Oldal 54 [54]
OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK féle helyzetek felmutatásával provokálja az együtt gondolkodókat: mit tartanak az adott helyzetben adekvát döntésnek, viselkedésnek." Ebben a megközelítésben magától értetődő módon kell bekerülnie a tanulási folyamatba a résztvevők előzetes ismereteinek, hiszen csak ez szolgálhat kiindulópontul a tervezett fejlesztés számára. Mivel pedig a tudás konstrukciója társas környezetben történik, a folyamat során feltétlenül együttműködésre és egyeztetésre lesz szükség a közös jelentések kidolgozása érdekében. A konstruktivista megközelítésben tehát tudás alatt nem a tőlünk függetlenül létező világra vonatkozó objektív ismereteket értjük, hanem a tanuló sajátos nézőpontjában integrálódó, általa konstruált benyomásainak összességét. Tehát a színházi nevelési események során is akkor járunk el helyesen, ha tiszteletben tartjuk a saját tudásrendszerének felépítésén fáradozó résztvevőt, és nem támasztunk vele szemben merev elvárásokat. Ugyanakkor ez nem jelentheti a tanulási folyamat szervezéséről való lemondást, hiszen ezzel az informális tanulásnak adnánk át a terepet, azaz teljes egészében kivonnánk saját szakmai és emberi tapasztalatunkat a tanulási környezetből. Ezzel pedig magára hagynánk azt, akinek valójában nagyon is szüksége lehet a megfelelő pillanatban és a megfelelő formában érkező támogatásra. A fentiekből következően ebben a modellben a tanító és a tanuló közötti viszony inkább szimmetrikus, semmint hierarchikus. A tanulási folyamatért felelősséget vállaló vezetőnek a tanulás irányítása helyett a tanulás szervezése lesz az elsődleges feladata, az eredmények normatív értékelése helyett pedig a formatív visszajelzések adása. A tudás kitüntetett és kizárólagos forrásának szerepét felváltják a segítő (facilitátor), mozgósító (animátor), szervező (koordinátor), közvetítő (moderátor/mediátor), illetve tanácsadó (mentor/tutor/coach/supervisor) funkciók. Azt, hogy mi legyen az oktatás (illetve tanulás) tartalma," ebben a keretben nyilvánvalóan nem lehet ugyanazzal a konkrétsággal meghatározni, mint a hagyományos megközelítésben. Ez azonban nem mentesíti a nem formális nevelést a feladat alól, mert pontosan kijelölt célok nélkül maga a tanulási folyamat is értelmét veszti. Az ún. tanulási eredmények azok a tartalmak, amelyeket a résztvevőknek a tanulási folyamat végére el kell sajátítaniuk, s ezek sokféleképpen osztályozhatók, leginkább a tudás (kognitív), a képesség (szenzomotoros) és az attitűd (affektív) jellegűeket szokás megkülönböztetni. 10 Takács: , Konstruktív" dráma, 30. “| Vo. Falus-Szücs (szerk.): A didaktika kezikönyve, 397-416. « 52 ¢
