Oldal 54 [54]
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
féle helyzetek felmutatásával provokálja az együtt gondolkodókat: mit tartanak az
adott helyzetben adekvát döntésnek, viselkedésnek."
Ebben a megközelítésben magától értetődő módon kell bekerülnie a tanulási
folyamatba a résztvevők előzetes ismereteinek, hiszen csak ez szolgálhat kiin¬
dulópontul a tervezett fejlesztés számára. Mivel pedig a tudás konstrukciója
társas környezetben történik, a folyamat során feltétlenül együttműködésre és
egyeztetésre lesz szükség a közös jelentések kidolgozása érdekében.
A konstruktivista megközelítésben tehát tudás alatt nem a tőlünk függetlenül
létező világra vonatkozó objektív ismereteket értjük, hanem a tanuló sajátos
nézőpontjában integrálódó, általa konstruált benyomásainak összességét. Tehát
a színházi nevelési események során is akkor járunk el helyesen, ha tiszteletben
tartjuk a saját tudásrendszerének felépítésén fáradozó résztvevőt, és nem támasz¬
tunk vele szemben merev elvárásokat. Ugyanakkor ez nem jelentheti a tanulási
folyamat szervezéséről való lemondást, hiszen ezzel az informális tanulásnak
adnánk át a terepet, azaz teljes egészében kivonnánk saját szakmai és emberi
tapasztalatunkat a tanulási környezetből. Ezzel pedig magára hagynánk azt,
akinek valójában nagyon is szüksége lehet a megfelelő pillanatban és a megfele¬
lő formában érkező támogatásra.
A fentiekből következően ebben a modellben a tanító és a tanuló közötti vi¬
szony inkább szimmetrikus, semmint hierarchikus. A tanulási folyamatért fele¬
lősséget vállaló vezetőnek a tanulás irányítása helyett a tanulás szervezése lesz
az elsődleges feladata, az eredmények normatív értékelése helyett pedig a for¬
matív visszajelzések adása. A tudás kitüntetett és kizárólagos forrásának szere¬
pét felváltják a segítő (facilitátor), mozgósító (animátor), szervező (koordinátor),
közvetítő (moderátor/mediátor), illetve tanácsadó (mentor/tutor/coach/supervisor)
funkciók.
Azt, hogy mi legyen az oktatás (illetve tanulás) tartalma," ebben a keretben
nyilvánvalóan nem lehet ugyanazzal a konkrétsággal meghatározni, mint a ha¬
gyományos megközelítésben. Ez azonban nem mentesíti a nem formális nevelést
a feladat alól, mert pontosan kijelölt célok nélkül maga a tanulási folyamat is
értelmét veszti. Az ún. tanulási eredmények azok a tartalmak, amelyeket a részt¬
vevőknek a tanulási folyamat végére el kell sajátítaniuk, s ezek sokféleképpen
osztályozhatók, leginkább a tudás (kognitív), a képesség (szenzomotoros) és az
attitűd (affektív) jellegűeket szokás megkülönböztetni.
10 Takács: , Konstruktív" dráma, 30.
“| Vo. Falus-Szücs (szerk.): A didaktika kezikönyve, 397-416.
« 52 ¢