Seite 51 [51]
GOLDEN DÁNIEL: MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK A SZÍNHÁZI NEVELÉSBEN
A különböző tanulásszervezési stratégiák közül a legismertebb és leggya¬
koribb a direkt tanulásszervezés, azaz a hagyományos, ún. frontális tanítás,
amikor teljes egészében a foglalkozásvezető irányít. Megszokottsága és (lát¬
szólag) alacsony előkészületigénye miatt indokolatlanul sokszor fordul elő
még a nem formális nevelési helyzetekben (így a színházi nevelésben) is, kü¬
lönösen akkor, amikor az ismeretterjesztés a tartalmi cél. Előnyei közé tarto¬
zik a , tervezhetőség, hatékony információközlés, szabályok és alkalmazásuk
megtanítása, deduktív gondolkodási sémáknak kedvez; alkalmazható tanulói
passzivitás és aktivitás mellett is", hátránya ugyanakkor, hogy , nem alkalmas
affektív és magasabb szintű gondolkodási képességek fejlesztésére". Ezzel
szembeállítva az indirekt tanulásszervezés előnye, hogy , tanulóközpontú, a
résztvevők szükségszerűen aktívak [...] épít az érdeklődésükre, rugalmas, te¬
ret ad az alternatíváknak, a szabad gondolkodásnak, a tévedés lehetőségének,
hatékonyan lehet vele kreativitást, interperszonális készségeket és gondolko¬
dast fejleszteni”.”°
A harmadik típus az interaktív tanulásszervezés stratégiája, amelynek ,,k6z¬
ponti eleme a résztvevők közötti megbeszélés, melyben a feladat és/vagy megol¬
dása az interakciók során alakul". Ide tartozó formák a vita, a szerepjáték, az in¬
terjú, a kooperatív technikák, a projekt, amelyek jól fejlesztik akommunikációs és
szociális készségeket, az önálló tanulást. A negyedik a tapasztalati tanulás
stratégiája: ,a tanulás induktív, tanulóközpontú és tevékenységekre alapozott
folyamatokban megy végbe; a folyamatoknak és az azokra való reflektálásnak
fontos szerepe van". Módszerei közé tartoznak a , kísérlet, szimuláció, kirándulás,
mérés, megfigyelés — a bevonódás nagyobb foka miatt tartósabb változást tudnak
elérni". Végezetül az önálló tanulás stratégiája , fejleszti a tanuló felelősségválla¬
lását, döntésképességét", módszerei a , beszámoló, esszé, mestermunka, kutatás".
A színházi nevelésnek nyilvánvalón az utóbbi három típusban rejlő lehetősé¬
gek kiaknázására érdemes törekednie, amiben megint csak a múzeumpedagógia
szolgálhat követendő mintával: , A múzeumi látogatók a tanulás lehetőségének
sokféle formájával találkozhatnak egy-egy látogatás és foglalkozás során, így
például a tapasztalati tanulás, a felfedező, a multiszenzoros, a kognitív, affektív
és mozgásos tanulás éppúgy jelen van a különböző programokon, mint a szoci¬
ális tanulás, az informális tanulás és a mobil tanuläs.””
A didaktikai kézikönyv rendszerén belül a színházi nevelési tevékenységekhez
a legközelebb az oktatási módszerekről szóló részben kerülünk. A szimuláció,
35 Dömsödy: A könyvtárpedagógia elmélete, 145—146.
26 Uo.
27 Torgyik: Tanulás a múzeumpedagógia módszereivel, 38.
s 49 c