Page 11 [11]
ELőszó
melynek origójában nem az ítélet, hanem a kritika áll." Ez esetben az esztétikai
tapasztalat nem egyirányú tudásátadás, hanem olyan performatív folyamat, amely
experimentálisan szerveződő terekben zajlik." A , színház" fogalma recepció és
kreativitás, tradíció és innováció mindig relacionális, kizárólag történetiségében
artikulálható játékában értelmezhető (vagyis semmiképp sem homogén, reduktív,
esszenciális). A színházcsinálók pedig olyan , utcanindzsák",! akik pontosan
tudják, hogy a látottak és hallottak nem fognak , kisimulni", nem rendelődnek alá
a kiszámítható, vezérelhető és kontrollálható folyamatoknak. A tudatos tökélet¬
lenség tehát egyfajta ars pedagogicává válik, s az a célja, hogy szándékosan rend¬
szeren („a” szinhäzon &s „a” pedagögiän) kivülre helyezze a „szinhäzesemenyt”.'
A 2010-es években ezt az önmagát , színházon innen — pedagógián túl" pozi¬
cionáló létmódot próbálta meg áttekinteni és teoretizálni az a két könyv, mely a
kutatócsoport munkája során egyértelmű origóvá vált. Az egyik a Cziboly Ádám
és Bethlenfalvy Ádám által 2013-ban írt Színházi nevelési programok kéziköny¬
ve. Ez a deskriptív áttekintés egységes szempontsor mentén mérte fel, milyen
főbb színházi nevelési gyakorlatok léteztek az akkori Magyarországon, ami au¬
tomatikusan érdemi (szakmai) párbeszédet kezdeményezett a dráma- és szín¬
házpedagógusok, illetve színházi nevelési szakemberek között. A másik munka
a 2017-ben megjelent, Cziboly Ádám szerkesztette Színházi nevelési és
színházpedagógiai kézikönyv. Az InSite Drama által koordinált és a színházi
nevelés terminológiája, minőségbiztosítása és stratégiája kapcsán széleskörű
konszenzusra törekvő kutatás ugyanis egyértelműen bizonyította: járható út a
színházi nevelés, a színházpedagógia és a dc$úmapedagógia metszéspontjába
helyezni az alkalmazott színháztudomány előadásfogalmát. Mi több: először
artikulálódott teoretikus kérdésként az az egyre akutabbá váló probléma, hogy
a ,részvételiség" és a közösségi alkotás mellett elköteleződött tevékenységek
megvalósulását hogyan befolyásolja az intézményi háttér, jelesül, hogy a közok¬
tatásban, a független szférában vagy a kőszínházi struktúrán belül zajlik-e.
® Hajo Kurzenberger: Der kollektive Prozess des Theaters: Chorkörper-Probengemeinschaften¬
theatrale Kreativität, Bielefeld, transcript, 2009.
" Takács Gábor: „Konstruktiv” dräma, avagy a tanitäsi dräma kapcsolödäsa a konstruktivista
pedagögia nehäny alapfogalmähoz, in Deme Jänos (szerk.): „Konstruktiv” drama, Budapest, Käva
Kulturális Műhely — AnBlokk Egyesület, 2009, 26-44.
10 V6. Kricsfalusi Beatrix: Teatralitas és medialitäs, avagy miert nem definiälhatö „a” szinhäz?,
Jatéktér, 9. évf., 2020/4, 3-18.
u Vö. Vida Cerkvenik Bren: Miért nem az utcán csináljuk? Interaktív utcaszínházi kézikönyv, ford.
Németh Nikolett Anna, Pintér Géza, Pécs, Sinum Színházi Műhely Egyesület, 2019, 77—84.
» A ,szinhaz-, illetve dramaesemény” (theatre event / drama event) fogalmát lásd Edward Bond:
The Hidden Plot, London, Methuen, 2000, 45.
«Qe