Oldal 10 [10]
OCR
SZÍNHÁZPEDAGÓGIAI KÖRKÉP Kényelmetlenek. Kellemetlenek. Kihívóak. Megosztóak. [...] megpróbálják tágítani a kortárs színház lehetséges tematikáit és játéknyelveit; [...] kimozdulnak a színjátszás non szokványos színtereiről; [...] időről-időre önkritikusan újragondolják alkotói módszereiket; [...] vizsgálat tárgyává teszik az alkotókat és az intézményeket egyaránt befolyásoló strukturális kényszereket és társadalmi elvárásokat; hogy kizökkentik gondolkodásunkat; [...] megkérdőjelezik az általunk természetesnek vélt konvenciókat és határokat; és [...] megmutatják, akár ez is lehet, ilyen is lehet ma a színház! Mert a hazai színházi nevelési és színházpedagógiai programokat 2022-ben olyan 21. századi színházi műfajok kontextualizálják, mint az immerzív színház, az audio-, videó- és dokuséták, a lecture performance, a poszthumán installációk, illetve digitális net-performanszok, a civil- illetve egyszemélyes színház, továbbá az újrajátszás (reenactment) kortárs formái." A közös nevező az az elképzelés, hogy a színházcsinálás egyfajta közösen , cselekvő" nézés/írás/tanítás, melynek során a Másikkal folytatott interakció a lényeg. Egy szempontból ugyanis mindegy, hogy tantermi drämaöräröl, tanitäsi drämäröl (DIE), komplex szinhäzi nevelési előadásröl (TIE), szinhäzpedagögiai programröl, projektalapon szervezödö es a szinhäzi devising eszközeivel dolgozö diäkszinjätszö elöadäsröl vagy Jeröme Bel Galajäröl van szö. Ha az alkotök egy „cselekvö kultüra” tagjaikent tekintenek nemcsak önmagukra,° hanem a résztvevőkre is, akkor játékosok és nézők együttes jelenlétéből adódó alkotói és befogadói mechanizmusoknak olyan heterarchiája jön létre," ilyen normákról és ideálokról van szó. Aki a tökéletességről beszél, elfogadja a normákat. [...] A színpadon megjelenő nem-tökéletes [viszont] nemcsak az egyediség reprezentációinak ránk hagyományozott konvencióit kérdőjelezi meg, hanem ezzel egyidejűleg tagadja az e konvenciók alapját alkotó és a színészi gyakorlat során újra és tovább íródó, társadalmi mintákat is. A nemtökéletesen végzett munka elbizonytalanít, hiszen relativizálja, ignorálja vagy épp vidáman megsérti az értékelés konvencionális (a tökéletességre törekvésre irányuló) kritériumait." Jens Roselt (Hg.): Seelen mit Methode. Schauspieltheorien vom Barock bis zum postdramatischen Theater, Berlin, Alexander, 2005, 377-378. (Saját fordítás.) Halasz Peter-dij. https://trafo.hu/laban-halasz-dij (Letöltes: 2024. május 28.) Vö. Benjamin Wihstutz - Benjamin Hoesch (Hg.): Neue Methoden der Theaterwissenschaft, Bielefeld, transcript, 2020, 10. Az ún. ,aktív kultúra" Jerzy Grotowski Az ünnep című beszédében (ford. Pályi András, Színház, 33. évf., 2000/különszám, 2-6.) teoretizält fogalma a passzív kultúrafogyasztással szemben a kultúra létrehozásának, a kreativitásnak a közegét helyezi előtérbe, és a valóságos, tehát nem a formális vagy „lätszatprofesszionalizmus” kutatásának mint életmódnak az elméleti alapvetését képezi. Vö. Adorján Viktor: A Laboratórium - Az opolei-wroctawi színházi Laboratórium tevékenysége és utóélete 1995-től napjainkig, Budapest, Magyar Műhely - Räciö, 2015. Vö. Duska Radosavljevié: A heterarchikus rendező: egy huszonegyedik századi szerzői modell, ford. Tamás Ágnes, Ungvári Zrínyi Ildikó, Játéktér, 11. évf., 2022/3, 31. https://jatekter.ro/duskaradosavljevic-a-heterarchikus-rendezo-egy-huszonegyedik-szazadi-szerzoi-modell/ (Letöltes: 2023. augusztus 6.) > u a a
