Page 120 [120]
118 / KŐMÜVES SÁNDOR
definícióinak sokszínűsége (Jones 2013) éppen abból adódik, hogy
mely feltételeket tekintjük a terminális szedálás lényegi jegyeinek.
Ezen jegyek feltárása teszi lehetővé számunkra, hogy megérthessük,
egyesek miért gondolják a terminális szedálást a palliatív gondozás
integráns részének, mások viszont miért értelmezhetik azt az eutaná¬
zia egyik formäjaként (ami ekképp szembehelyezkedik a palliativ
gondozás egyik hagyományosan lényegi elemével, az életmegrövidítés
tilalmával).
A kifejezés lehetséges jelentéseinek megértéséhez - és ezzel együtt
a jelentések által megjelölt gyakorlatok azonosíthatóságához - ismét
azta módszert alkalmazzuk, hogy a témával foglalkozó szakemberek
(szakirodalom, irányelvek stb.) szóhasználati sokszínűségét alapul
véve megállapítjuk a terminális szedálás definícióinak felállításához
használt feltételeket vagy kritériumokat. Így megrajzolhatjuk azt a
mezőt, melyen belül a terminális szedálás különböző meghatározásai
elhelyezkednek. Az azonos kifejezést használó személyek nem szük¬
ségszerűen ugyanarra a gyakorlatra gondolnak, amikor a terminális
szedálás kifejezését használják. Az is előfordul, hogy a felek ugyan¬
arra a gyakorlatra gondolnak, ám különböző kifejezéssel utalnak rá.
A szedálás klinikai formái
A szedálás különböző klinikai formáinak tekintjük a szedálás mély¬
ségét jelző enyhe, mérsékelt, illetve mély szedálást, valamint a szedálás
időtartamára utaló folyamatos és időszakos (intermittáló) szedálást.
Szintén orvosszakmai ismereten alapszik az elsődleges és amásodlagos
szedálás megkülönböztetése. Az elsődleges szedálás esetében a gyógy¬
szeralkalmazás elsődleges célja a szedált állapot elérése, másodlagos
szedálás esetében a szedált állapot a gyógyszer mellékhatásának, má¬
sodlagos farmakológiai hatásnak tekintendő.