Seite 97 [97]
OCR
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében . ! 95 annak a technikai apparátusnak az elérhetőségében, amely például egy szükségesnek tekintett életmentés esetében rendelkezésünkre áll. Ám a rendelkezésre álló eszközeink használata abban az esetben, amikor egy betegnek már nem áll érdekében életének meghosszabbítása, hordozhatja a lehetséges negatív következményeket is. Az, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket mikor megfelelő alkalmazni, értékszemléletünk függvénye. Ugyanakkor miközben a betegek, illetve a haldoklók jelentős része egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményben halálozik el, a lakosság, a betegek jelentős része a saját otthonában szeretne meghalni, sokan szeretteik között szeretnék eltölteni életük utolsó időszakát. Ez a magyar lakosságra is igaz: egy 2017-ben a magyar lakosság életvégi kívánalmaival kapcsolatban végzett reprezentatív kutatás azt tárta fel, hogy a válaszadók 61.190-a otthon, családi környezetben, szakképzett dolgozók segítsége mellett szeretné eltölteni életének hátralevő részét (Busa-Zeller-Csikós 2018). Egyéni autonómia az élet végén Az értékekre irányuló tekintetnek arról az igényről is be kell számolnia, hogy sokan saját értékeiknek/érdekeiknek az életük utolsó szakaszában is érvényt kívánnak szerezni, életük többé vagy kevésbé medikalizált közegében is azt szeretnék, hogy az életük utolsó szakaszát a maguk által megfogalmazott keretek között, az általuk képviselt értékek mentén éljék le. Ide tartozik például az a kívánság is, hogy életüket a lehetőségeikhez mérten a maguk által elképzelt feltételek között fejezhessék be. Ez az igény a társadalom alapvető értékeinek szemléletéről folytatott diszurzusban rendszerint a személyes autonómia iránti igény kifejeződéseként értelmeződik, amely autonómia iránti igény pedig a mások - ideértve az allam - igazolhatatlannak minősített beavatkozásától mentes egyéni szabadságtartomány képZete iránti elköteleződésben gyökerezik. A szabadság szóban forgó formájának és a vele összekapcsolódó emberképnek az egyik legismertebb megfogalmazása Isaiah Berlin filozófustól, eszmetörténésztől származik:
