Seite 93 [93]
OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 91 A beteg embernek az orvosi, pszichológiai, jogi, társas és spirituális igényein túl mély filozófiai, etikai igényei is vannak, amelyek az élet végén felerősödnek (Nemes 2014a). Ezek az igények, bármenynyire is nyilvánvalók legyenek, kevés hangsúlyt kapnak az egészségügyi ellátásban, általában a mai kultúránkban. A betegség, illetve az élet vége és a halál egy filozófiai szituáció, amivel így vagy úgy, de mindannyian tisztában vagyunk. A mai filozófia a halál kérdését leginkább fenomenológiai és egzisztenciális vonatkozásában jeleníti meg, miközben a filozófiai hagyomány inkább etikai, mégpedig az erényekkel összefüggő megfontolásokat társított hozzá. A filozófiai gondolkodás középpontjában nem a lét értelme, ami a modern ember aggálya, hanem az a praktikus megfontolás állt, hogy milyen erényeket szükséges elsajátítani és mozgósítani a haldoklás folyamata során, azaz miben áll a jó halál. A korábbi korszakokban a pap, a lelkipásztor, a rabbi és más lelki vezetők a vallási, spirituális tanításaikon túl az erények fejlesztésében is részt vállaltak. A vallásos világnézet visszaszorulásával azonban az erények ápolásának gyakorlata is eltűnt. A pszichológusok inkább tudományosan megalapozott terápiás lehetőségek felé fordultak, ami egy medikalizációs tendencia, a filozófusok pedig az etika más meghatározása felé, amelyen belül az egyes cselekedetek etikai megítélése a meghatározó, nem az egyéni erények és az erkölcsi jellem. Újabban viszont egyre több filozófus jut arra a következtetésre, hogy az erények fejlesztése, illetve a jellemnevelés gyakorlata nem korlátozódik a vallásos világnézetre, az antik filozófiai gyakorlat, az életmódként felfogott filozófia részeként értelmezve a mai viszonyok között is érvényesíthető. A kérdés, hogyan juttatható el mindez a haldokló emberekhez? Az egyik kézenfekvő megoldás az etikai hagyomány szövegeinek tanulmányozása. Vallásos emberek számára ez megint csak kevesebb dilemmát vet fel, lévén a vallási szövegeket vélhetően tanulmányozzák már a betegségüket megelőzően is, így arra egyrészt fel tudnak készülni, másrészt betegen is könnyen támaszkodhatnak azokra. A nem vallásos emberek azonban ritkábban találkoznak olyan lehetőségekkel, amelyek képesek ellátni őket olyan gondolati és gyakorlati útmutatásokkal, amelyek a filozófiai hagyományból adódnak.
