Oldal 91 [91]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? | 89
Miles 2019). Ha valaki nem erényes az életében vagy haldoklásának
folyamán, az nem szankcionálható, nem büntethető, de más formában
sem várható el tőle. A jogrendszerben nincs olyan paragrafus, hogy
türelmesnek, nagylelkűnek vagy bölcsnek kell lennünk, ellenkező
esetben bíróság elé idéznek minket. De nem is arról van szó, hogy
valaki , jó" vagy , nehéz" beteg, azaz megfelel azoknak az elvárásoknak,
amelyeket mások: kezelőik, ápolóik, hozzátartozóik, barátaik, mun¬
katársaik, vagy akár idegenek elvárnak tőlük.
A másik fontos szempont, hogy az erények inkább normatív ideá¬
lok, amelyeket elérendő célul tűzünk ki magunk elé, nem olyan tu¬
lajdonságok, amelyek teljes egészükben elsajátíthatók. Még a legna¬
gyobb filozófusok, szentek, erkölcsi példaképek is arról számoltak
be, hogy az erények területén időről-időre kudarcot vallottak, az
emberi gyarlóság megakadályozta őket a kitűzött cél elérésében. En¬
nek belátása maga is a bölcsesség része. Ugyanakkor nem mond ellent
annak, hogy erényeket, az erényes életet tűzzük ki magunk elé elé¬
rendő célként. Jóllehet az Ars moriendi nevében a művészet kifejezés
szerepel, valójában nem a mai értelemben vett művészi, esztétikai
szempontokra, hanem a gyakorlatra vonatkozik, mégpedig, mint az
áttekintésből láttuk, erkölcsi erények vonatkozásában érvényesülő
gyakorlatokra.
„A közepkori Ars moriendi hagyomány magasztos célja a haldokló
cselekvőképességének biztosítása volt: azt állítja, a haldoklás valami
olyan, amit teszel, nem olyan valami, ami csak úgy megtörténik veled.
[...] A haldoklás mint művészet furcsa fogalma a cselekvőképességet
érvényesíti, ugyanakkor elvárásokat is támaszt azzal szemben, mivel
bármiféle művészet gyakorlása készségeket igényel. Az Ars moriendi
hagyományon belül a meghalás művészetéhez szükséges készségek az
erények, amelyek olyan stabil jellemtulajdonságok, amelyek tulajdono¬
saikat azáltal tökéletesítik, hogy a helyes cselekedetre, valamint a bol¬
dogság keresésére hajlamosítják őket" (Elliot 2016, 1).
A mai emberek más módon, más körülmények között, más környe¬
zetben halnak meg, mint elődeik. Az egyik fontos különbség, hogy a
daganatos betegségek vezető halálozási okká váltak, például a járványos