Page 81 [81]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? | 79
inkább utalnak a személyek eleve meglévő preferenciáira, elképzelé¬
seire. Az autonómia bioetikai alapelve kapcsán szokásosan Kantot
említik, valójában azonban közelebb áll a Mill kárelvéből adódó an¬
tipaternalizmushoz, amennyiben az autonómia elve többnyire nem
támaszt normatív elvárásokat a döntéshozó ágenssel szemben, inkább
a másik féllel (az orvossal) szemben fogalmaz meg kötelességeket a
páciens döntéseinek tiszteletben tartását illetően. Így inkább az elfo¬
gadáson van a hangsúly, nem a nézetek kritikai alakításán.
John Hardwig egy 1997-es cikkével borzolta a kedélyeket, amely¬
ben kifejtette, hogy bizonyos körülmények között beszélhetünk a
meghalás kötelességéről (duty to die). Bizonyos esetekben a beteg,
haldokló ember terhet, problémát jelent a környezetének, így erköl¬
csi döntéseikben megjelenhet egy ilyen szempont is. Persze ezzel
együtt felvethető az élet vagy tovább élés kötelességének kérdése, mint
ahogy a betegek olyan jellegű kötelezettségei is, hogy feleljenek meg
az egészségügyi személyzet és intézmény elvárásainak, azaz ebben az
értelemben legyenek , jó betegek"
A betegségek filozófiai, elsősorban fenomenológiai vizsgálata az
utóbbi években előtérbe került. Olyan filozófus szerzők, mint S. Kay
Toombs, Havi Carel vagy Kevin Aho saját betegségtapasztalatukról
számoltak be a fenomenológia filozófiai megközelítése és módszere
alapján. Ugyanebben az időszakban vált önálló műfajjá, és kezdett
egyre nagyobb figyelmet magára vonni a betegségnarratíva, elsősor¬
ban olyan könyvek formájában, amelyeket bizonyos betegségekkel
vagy más egészségügyi problémákkal szembesülő, élő, küszködő em¬
berek írnak saját helyzetükről és megélt tapasztalataikról, narratív
formában, amelynek során megkérdőjeleződött egyéni és társadalmi
identitásukat is helyreállíthatják. Ian James Kidd angol filozófus
(2012) arra hívta fel a figyelmet, hogy a súlyos betegség nem csupán
fenomenológiai vonatkozásában transzformatív, életünket átalakító
filozófiai tapasztalat, hanem erkölcsi értelemben is, amennyiben a
betegség idején, az élet végén bizonyos erények megőrzése vagy fej¬
lesztése meghatározó jelentőségű, illetve a betegség lehet jellemfor¬
máló hatású.
Az életvégi helyzetekben leginkább megjelenő erények a bátorság,
a remény, a kitartás, a türelem, az alázat, a méltóság vagy a bölcsesség.