Oldal 76 [76]
74 / NEMESLÁSZLÓ
felelő ápolást biztosítani. Ezek társadalmi szempontok, ahol a javak¬
hoz való hozzáférés igazságosságának különböző felfogásai léteznek.
Bizonyára furcsa lenne egy olyan érvelés, hogy azok számára, akik
megengedhetnek maguknak jobb orvosi (illetve komplex) életvégi
ellátást, például egy jól felszerelt hospice-ban vagy az otthonukban,
ápolók alkalmazásával, megtiltanánk ezeknek az extra szolgáltatá¬
soknak az igénybe vételét, pusztán az egyenlőség elvére hivatkozva.
Ugyanakkor a méltányosan magas szintű életvégi ellátás biztosításá¬
nak minden állampolgár számára alapvető joggá kell válnia.
Hasonló kérdéseket vetnek fel az egészségügyi források elosztásá¬
nak igazságossági szempontjai. Az eutanázia nyilvánvalóan kevesebb
költséggel jár, mint a hetekig, hónapokig, vagy akár évekig tartó ma¬
gas szintű életvégi, palliatív ellátás vagy az életmentő/életfenntartó
kezelések folytatása, például újabb és újabb műtétek formájában.
További általános, akár filozófiai kérdés az orvoslás céljainak megha¬
tározása. Hagyományosan a haldoklók gondozása nem számított
orvosi feladatnak. Friedrich Hoffmann 1738-ban megjelent Medicus
Politicus című kézikönyvében arra utasítja az orvosokat, hogy , tart¬
sák távol magukat a haldoklók látogatásától? A későbbi évszázadok¬
ban azonban a haldoklók gondozása is legitim orvosi feladattá vált.
Ugyanakkor, ahogy arra talán leginkább Eric J. Cassell (1982) ame¬
rikai orvos és bioetikus hívta fel a figyelmet, a fájdalomcsillapítás és
a palliatív kezelés a háttérbe szorult, részben abból adódóan, hogy az
orvoslás a sikeres terápiákra fókuszált, miközben a reménytelen ese¬
tek az egészségügyi ellátás perifériájára szorultak. A helyzet mára
jelentősen változott, azonban továbbra is megfigyelhető ez a jelenség.
Elméleti és gyakorlati kérdésként is felmerül, hogy egy adott társa¬
dalom inkább az egyéni választás, így az eutanázia elfogadhatóságá¬
ra összpontosít, vagy inkább erőforrásokat mozgósít arra, hogy az
életvégi orvosi ellátást és gondozást fejlessze. Ugyanakkor nyilván¬
való azis, hogy ha egy adott pillanatban csillapíthatatlan szenvedések
között éljük életünk utolsó napjait, akkor arra nem lehet kielégítő
válasz az egészségügyi szolgáltatás hosszabb távú fejlesztése, amely¬
ből már aligha részesülhetünk.