Oldal 71 [71]
OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? — 1 69 önmagáé. Jól hangzik, de az önkéntes rabszolgaság dilemmája is rámutat arra, hogy bizonyos esetekben igazolható a szabadság korlátozása - pont a szabadság biztosítása érdekében. A kérdés az, hogy az eutanázia hasonló helyzetet teremt-e, mint az önkéntes rabszolgaság? Ha lemondunk az életünkről, akkor a szabad döntési lehetőségünkről is lemondunk. Az eutanázia az autonómiáról való lemondás az autonómia nevében. Nyilván más rabszolgának lenni, mint halottnak, ha másért nem, mivel az előbbit teljesen mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, miközben a halál az emberi lét elkerülhetetlen velejárója. Másrészt a halál különleges kérdéseket vet fel, amelyek nem illeszthetők a döntéseink és a jogaink megszokott kereteibe. Szabadság és igazságosság: az eutanázia társadalmi etikája Eutanázia alatt leginkább orvos-asszisztált halált, halálba segítést értünk, amikor orvosi környezetben, orvosi felügyelet mellett, orvosi szempontok alapján születik döntés az élet végéről. Különböző változataira utalunk, például az aktív és passzív, az akaratlagos és nem-akaratlagos eutanáziára, még általánosabban ide sorolhatók az életvégi döntések más formái, például az orvos-asszisztált öngyilkosság vagy az életment6/életfenntarté kezelések visszautasítása is. Az eutanázia kérdése hosszú történetre tekint vissza, azonban mai dilemmái főleg a modern orvosi ellátás sajátos kereteihez és szabályozásához kapcsolódnak. Két, egymással összefüggő szempontot említünk. Az egyik az orvosi tudás, gyakorlat és technológia, általában az egész egészségügyi intézményrendszer rohamos fejlődése a huszadik század második felétől, ami lehetővé tette olyan súlyos állapotú emberek megmentését, életben tartását (pl. agyvérzést, szívrohamot, balesetet követően), akik korábban nagy valószínűséggel meghaltak volna. A másik az orvoslás intézményes környezetének, kereteinek a megváltozása. Ha korábbi festményeket nézegetünk az orvosi ellátásról, vagy tizenkilencedik századi regényeket olvasunk, ahol megjelenik a betegek kezelése, azt látjuk, hogy a gyógyítás elsődleges színhelye a beteg otthona volt, ahova az orvos eszközeit kis táskájában magával hordva látogatott el. Ahogy azonban egyre több, bonyolultabb, nagyobb és drágább eszköz kerül
