Oldal 71 [71]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? — 1 69
önmagáé. Jól hangzik, de az önkéntes rabszolgaság dilemmája is rá¬
mutat arra, hogy bizonyos esetekben igazolható a szabadság korláto¬
zása - pont a szabadság biztosítása érdekében. A kérdés az, hogy az
eutanázia hasonló helyzetet teremt-e, mint az önkéntes rabszolgaság?
Ha lemondunk az életünkről, akkor a szabad döntési lehetőségünkről
is lemondunk. Az eutanázia az autonómiáról való lemondás az auto¬
nómia nevében. Nyilván más rabszolgának lenni, mint halottnak, ha
másért nem, mivel az előbbit teljesen mértékben elfogadhatatlannak
tartjuk, miközben a halál az emberi lét elkerülhetetlen velejárója. Más¬
részt a halál különleges kérdéseket vet fel, amelyek nem illeszthetők a
döntéseink és a jogaink megszokott kereteibe.
Szabadság és igazságosság: az eutanázia társadalmi etikája
Eutanázia alatt leginkább orvos-asszisztált halált, halálba segítést értünk,
amikor orvosi környezetben, orvosi felügyelet mellett, orvosi szem¬
pontok alapján születik döntés az élet végéről. Különböző változataira
utalunk, például az aktív és passzív, az akaratlagos és nem-akaratlagos
eutanáziára, még általánosabban ide sorolhatók az életvégi döntések
más formái, például az orvos-asszisztált öngyilkosság vagy az életmen¬
t6/életfenntarté kezelések visszautasítása is. Az eutanázia kérdése
hosszú történetre tekint vissza, azonban mai dilemmái főleg a modern
orvosi ellátás sajátos kereteihez és szabályozásához kapcsolódnak.
Két, egymással összefüggő szempontot említünk. Az egyik az orvo¬
si tudás, gyakorlat és technológia, általában az egész egészségügyi in¬
tézményrendszer rohamos fejlődése a huszadik század második felétől,
ami lehetővé tette olyan súlyos állapotú emberek megmentését, életben
tartását (pl. agyvérzést, szívrohamot, balesetet követően), akik koráb¬
ban nagy valószínűséggel meghaltak volna. A másik az orvoslás intéz¬
ményes környezetének, kereteinek a megváltozása. Ha korábbi festmé¬
nyeket nézegetünk az orvosi ellátásról, vagy tizenkilencedik századi
regényeket olvasunk, ahol megjelenik a betegek kezelése, azt látjuk,
hogy a gyógyítás elsődleges színhelye a beteg otthona volt, ahova az
orvos eszközeit kis táskájában magával hordva látogatott el. Ahogy
azonban egyre több, bonyolultabb, nagyobb és drágább eszköz kerül