Seite 70 [70]
68 / NEMESLÁSZLÓ
belül milyen utakat választunk. De vajon ehhez hasonló döntési le¬
hetőség-e, amikor arról döntünk, hogy élünk-e vagy halottak leszünk,
azaz kilépünk az életünkből? Az egyszerűség kedvéért: egy útkeresz¬
teződésnél mehetünk balra és mehetünk jobbra - de meg is ölhetjük
magunkat. Ezek a döntések ugyanolyan jellegűek-e? Az egyik esetben
az élet két lehetősége, míg a másik esetben a lehetőség és a lehetőség
hiánya között választunk.
Jogunk sok mindenhez van, vagy többnyire így gondoljuk: példá¬
ul a választásokon való részvételhez, szabad helyváltoztatáshoz, gaz¬
dasági vagy politikai szerepvállaláshoz, önkifejezéshez, magánélethez,
oktatáshoz, egészségügyhöz. John Stuart Mill nevezetes kárelvének
értelmében egy szabad társadalomban nagyjából mindenhez jogunk
van, ami másoknak nem okoz közvetlen módon kárt. A liberális
hagyományban gyakran megjelenik azonban egy fontos kivétel, egy
különös elméleti paradoxon: nem áll szabadságomban a saját szabad¬
ságom elidegenítése. Ennek a dilemmának az egyik hagyományos
példája az önkéntes rabszolgaság. Ha teljesen szabadok vagyunk, bár¬
mire van jogunk, amit tenni szeretnénk és másoknak nem árt, elad¬
hatjuk-e magunkat rabszolgának? Rabszolgaként már nem leszünk
szabadok - így a kérdés (gondolatkísérletként is) az, hogy szabadsá¬
gunkban áll-e lemondani a saját szabadságunkról. A liberális elmélet
hagyományán belül erre a kérdésre különböző válaszok születtek,
általánosnak talán az mondható, hogy a szabadság radikálisan nem
idegeníthető el, azaz kivételt jelent a szabad döntéseimet illetően.
Nem adhatjuk el a szerveinket pénzért, nem tárgyiasíthatjuk ma¬
gunkat, az életünket nem kockáztathatjuk korlátok nélkül. Ezeket a
kérdéseket a korábbi és a mai társadalmak egyaránt szabályozták:
például a prostitúciót, a párbajozást, a szervadományozást, az orvosi
kísérletekben való részvételt vagy az öngyilkosságot. Ma furcsának
tűnik az öngyilkosság kriminalizálása, viszont egyetértünk azzal, hogy
egy ember ne adományozhassa a szívét a beteg gyermekének, vagy ne
adja el pénzért, hogy jobb körülményeket teremtsen a családja számá¬
ra. A testünkkel és az életünkkel egy bizonyos mértékig rendelkezünk,
de bizonyosan nem korlátlanul - a közösségnek vagy az államnak sok
esetben erkölcsi kötelessége az önrendelkezésünket paternalista mó¬
don korlátozni. Jean Améry könyvének (2004) címét idézve: Az ember