Seite 63 [63]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? — 1 61
hogy ezeket kizárólag megfelelő intézményes keretek között tartják
elfogadhatónak, azaz hozzáértő szakember, leginkább orvos segíthe¬
ti a pácienst halálba, mégpedig szigorú feltételek mellett. Az életvégi
orvosi beavatkozások elfogadhatósága alapvetően végstádiumú, ha¬
lálos betegségekre korlátozódik (indokolt esetben más súlyos egész¬
ségügyi helyzetben, szintén orvosi ajánlásra és felügyelet mellett).
Abbanis egyetértünk, hogy a tájékozott beleegyezés elengedhetetlen.
A betegnek, vagy a hozzátartozónak, jogi képviselőnek, aki korláto¬
zottan cselekvőképes, vagy nem cselekvőképes páciens haláláról dönt,
tisztában kell lennie minden releváns információval, nem csupán
formális informáltságra gondolunk, hanem arra, hogy kellőképpen
megértette a helyzetét, az orvosi javaslatokat, a beavatkozás termé¬
szetét és egyéb részleteit, és ennek tudatában hoz kompetens, racio¬
nális döntést.
A kérdés az, hogy pontosan milyen jellegű információra van egy
személynek szüksége ahhoz, hogy a haláláról tájékozott döntést hoz¬
zon? Legtöbben erre a kérdésre azt válaszolnák, hogy mivel orvosi
beavatkozásról van szó orvosi környezetben, elsősorban orvosi in¬
formációra, ami kiegészül azzal, hogy a döntési lehetőség jogi felté¬
teleivel is tisztában kell lennie. Ha viszont azt gondoljuk, hogy az
életvégi beavatkozás, például az eutanázia nem egyszerűen egy or¬
vosi kezelés a többi orvosi eljárás mellett, hanem egzisztenciális jellegű
döntés, akkor fel kell vetnünk a kérdést, hogy a döntéshozás feltéte¬
leként ezekről a szempontokról is megfelelően tájékozottá kell-e vál¬
nunk? Még inkább, a kérdés az, hogy miféle tájékoztatásra gondolunk?
Az orvosi tájékoztatás esetében feltételezzük, hogy az orvosi szakér¬
tő atudományosan leginkább elfogadott ismeretekről ad tájékoztatást,
amelyek birtokában a páciens megalapozott döntést hozhat. Létezik-e
ehhez fogható szakértelem az élet és halál kérdéseit illetően? Hol
keressük? Sarkosan: van-e a halálnak olyan tudománya és ezt képvi¬
selő szakértője, mint ahogy az orvoslás a gyógyítás tudománya, ami¬
nek az orvos a szakértő képviselője?
Az első válaszunk biztosan az, hogy nincs ilyen. A halál, vagy a
túlvilági létre vonatkozó kérdések nem olyanok, mint az orvoslás
tudományos eszközökkel vizsgálható kérdései. A haldoklás, vagy az
emberek halállal kapcsolatos nézetei, a haldoklás és halál szociológiai