Oldal 57 [57]
OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? | 55 ben sikeresen kezelhető, a tünetektől a diagnózison és a különféle kezeléseken át a haldoklásig és halálig vezető időszak során döntéseket hozunk, ezeket az orvosokkal, családtagjainkkal és másokkal meg tudjuk beszélni. Szemben azzal, amikor egy baleset, háborús sebesülés ér, egy gyors lefolyású járvány betegít meg minket, haldoklásunk többé-kevésbé hosszú és kontrollált folyamat. A mai emberek túlnyomó többsége orvosi felügyelet mellett, kórházban hal meg, ahol előbbutóbb bizonyos döntések születnek arról, hogy milyen kezelések szükségesek, vagy éppen nem. A betegség oka, módja, helyszíne, környezete, költsége egyaránt kihatással van arra, ahogy életünk végét elképzeljük és megéljük. Ehhez adódnak még az orvosi etikában, bioetikában megfogalmazott, a klinikai gyakorlatban megvalósult elvek, mint a tájékozott beleegyezés, a páciens önrendelkezésének, autonómiájának tiszteletben tartása, a betegjogok figyelembe vétele. E szempontok társadalmi érvényesülése a betegek fokozódó kiszolgáltatottságára, valamint erkölcsi érzékenységére adott válaszként fogalmazódtak meg. Ahogy életük más területein, a demokratikus, szabad társadalomban élő emberek az orvosi kezelésük során is hasonló átláthatóságot és szabadságot igényelnek. Az orvosi tudás, az alkalmazott készségek és eszközök, technológiák egyre bonyolultabb tárháza megnehezíti a tisztánlátást, ugyanakkor a szabad döntések igényét is felerősíti. Az életvégi döntések etikai szabályozása ezekre a folyamatokra reflektálva vált a mai társadalmak fontos ügyévé. Nyilvános és szakmai viták zajlanak sok országban arról, hogy milyen döntési lehetőségeket kapjanak a gyógyíthatatlan állapotú, haldokló betegek. Ezzel összefüggő kérdés, hogy ki a leginkább alkalmas arra, kinek a kompetenciájába tartozik, hogy ezekben a kérdésekben döntést hozzon: az orvosok, a tudósok, a bioetikusok, a jogászok, a politikusok, az állampolgárok, a haldokló betegek, a hozzátartozóik? A továbbiakban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az életvégi döntésekben két jól elkülöníthető etikai szempont jelenik meg, amelyek közül az egyik a mai etikai vitákban előtérbe, míg a másik (sajnálatosan) a háttérbe szorul. Az egyik az életvégi döntések lehetőségének megteremtésére fókuszál, míg a másik a tényleges egyéni döntésekre. E megkülönböztetés egyszersmind az etika természetére vonatkozó általános megfontoláso
