Oldal 57 [57]
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? | 55
ben sikeresen kezelhető, a tünetektől a diagnózison és a különféle
kezeléseken át a haldoklásig és halálig vezető időszak során döntése¬
ket hozunk, ezeket az orvosokkal, családtagjainkkal és másokkal meg
tudjuk beszélni. Szemben azzal, amikor egy baleset, háborús sebesü¬
lés ér, egy gyors lefolyású járvány betegít meg minket, haldoklásunk
többé-kevésbé hosszú és kontrollált folyamat. A mai emberek túlnyo¬
mó többsége orvosi felügyelet mellett, kórházban hal meg, ahol előbb¬
utóbb bizonyos döntések születnek arról, hogy milyen kezelések
szükségesek, vagy éppen nem. A betegség oka, módja, helyszíne,
környezete, költsége egyaránt kihatással van arra, ahogy életünk vé¬
gét elképzeljük és megéljük.
Ehhez adódnak még az orvosi etikában, bioetikában megfogalma¬
zott, a klinikai gyakorlatban megvalósult elvek, mint a tájékozott
beleegyezés, a páciens önrendelkezésének, autonómiájának tisztelet¬
ben tartása, a betegjogok figyelembe vétele. E szempontok társadalmi
érvényesülése a betegek fokozódó kiszolgáltatottságára, valamint
erkölcsi érzékenységére adott válaszként fogalmazódtak meg. Ahogy
életük más területein, a demokratikus, szabad társadalomban élő
emberek az orvosi kezelésük során is hasonló átláthatóságot és sza¬
badságot igényelnek. Az orvosi tudás, az alkalmazott készségek és
eszközök, technológiák egyre bonyolultabb tárháza megnehezíti a
tisztánlátást, ugyanakkor a szabad döntések igényét is felerősíti.
Az életvégi döntések etikai szabályozása ezekre a folyamatokra
reflektálva vált a mai társadalmak fontos ügyévé. Nyilvános és szak¬
mai viták zajlanak sok országban arról, hogy milyen döntési lehető¬
ségeket kapjanak a gyógyíthatatlan állapotú, haldokló betegek. Ezzel
összefüggő kérdés, hogy ki a leginkább alkalmas arra, kinek a kom¬
petenciájába tartozik, hogy ezekben a kérdésekben döntést hozzon:
az orvosok, a tudósok, a bioetikusok, a jogászok, a politikusok, az
állampolgárok, a haldokló betegek, a hozzátartozóik? A továbbiakban
arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az életvégi döntésekben két jól elkü¬
löníthető etikai szempont jelenik meg, amelyek közül az egyik a mai
etikai vitákban előtérbe, míg a másik (sajnálatosan) a háttérbe szorul.
Az egyik az életvégi döntések lehetőségének megteremtésére fókuszál,
míg a másik a tényleges egyéni döntésekre. E megkülönböztetés egy¬
szersmind az etika természetére vonatkozó általános megfontoláso¬