Ma egyre több lehetőség nyílik az életvégi döntésekre. Arra gondolok,
hogy mi történjen velünk vagy másokkal az élet végén, nem arra az
egyébként szintén fontos kérdésre, hogy mi történjen velünk vagy
másokkal a halálunk után. Önmagában az, hogy döntésekről beszé¬
lünk, egy jelentős fejlemény és fontos belátások forrása. Nem egyér¬
telmű ugyanis, hogy valóban döntéseket hozunk az életünk végéről.
Ha elgázol minket egy autó, ránk esik egy szikla, lezuhanunk egy
szakadékba, elsüllyed velünk a kirándulóhajó, egy súlyos betegség
hirtelen ledönt a lábunkról, életünk virágjában is utolérhet minket a
nem kiszámítható halál. Ezzel - elvileg legalábbis - mindannyian
tisztában vagyunk. Mégis, legtöbben úgy gondolunk az életünkre és
halálunkra, mint ami kiszámítható mederben zajlik, úgy számolunk,
hogy idős korunkban érnek minket halálos betegségek. Vagy koráb¬
ban, de akkor is arra számítunk, hogy lesznek döntési lehetőségeink
arra vonatkozóan, hogy milyen kezeléseket választunk, kikkel osztjuk
meg a diagnózisunk és kezeléseink részleteit, kinek a segítségét vesz¬
szük igénybe, végül pedig arra, hogy mikor fogadunk vagy utasítunk
el bizonyos orvosi kezeléseket. Életünk végének jövőre kivetített le¬
hetőségét úgy fogjuk fel, mint ami tudatos döntésekre képes állapot¬
ban ér bennünket, így megfelelő tájékoztatást követően rendelkezni
tudunk arról, hogy mi történjen velünk.
Az emberiség története során a halálról való döntés kevésbé tűnt
elképzelhetőnek, sokan, köztük orvosok is, úgy vélték, hogy az élet
és a halál végső kérdéseiben nem az ember, hanem egy felsőbb hata¬
lom, az Isten hoz döntéseket. A sors vagy a természet kiszámíthatat¬
lan szükségszerűsége. További tényező, hogy a halálozási okok is
megváltoztak. Ma az egyik vezető halálnem a rákbetegség, ami kul¬
turális reprezentációiban is azt sugallja, hogy amellett, hogy sok eset¬