Page 51 [51]
IV. HOGYAN HOZUNK DÖNTÉSEKET
AZ ÉLETÜNK VÉGÉRŐL?
Nemes László
1. MIRŐL DÖNTÜNK?
Amikor a halálról beszélünk, érdemes óvatosnak lenni. Könnyen
kiderülhet ugyanis, hogy halál alatt nem mindenki ugyanazt érti.
Részt vehetünk egy beszélgetésben, végignézhetünk egy tévéműsort,
elolvashatunk egy cikket anélkül, hogy világossá válna, pontosan mit
is jelent az ott megjelenő halál kifejezés. Érdemes tehát ezt már az
elején tisztázni. Alapvetően három különböző értelemben használjuk
a halál kifejezést. Az egyik az, amikor a haldoklás folyamatára utalunk.
A halál, ebben az értelemben az élet végére, az utolsó időszakra vo¬
natkozik. A másik lehetséges jelentés a meghalás pillanatára utal, arra
a biológiai jelenségre, amikor valaki meghal. Természetesen nem
feltétlenül egyetlen pillanatról van szó, de egy rövid időtartamú fo¬
lyamatról. A halál harmadik, talán leginkább magától értetődő jelen¬
tése az, hogy halottnak lenni. Nem mindig egyértelmű az egyes je¬
lentések elkülönítése, de a szövegösszefüggésből adódóan nagy
jelentősége lehet.
Vegyük például az olyan, gyakran hallott kijelentést, hogy , a halál
az élet része. Hamar kiderül, hogy ez az állítás leginkább a haldoklás
folyamatára utal, hiszen a halottnak levés definíció szerint nem része
az életnek, a meghalás pillanatával kapcsolatban pedig nem sok je¬
lentősége lenne annak, hogy az még az élet része-e vagy sem. Mire
gondolunk, amikor halálfélelemről vagy halálszorongásról beszélünk:
a betegségből és a kezelésekből adódó fájdalomra, az elhúzódó, gyöt¬
relmes, az életminőség drasztikus csökkenésével, kiszolgáltatottság¬
gal, megalázottsággal járó, mások számára terhet jelentő utolsó idő¬
szakra, azaz életünk utolsó heteire, hónapjaira, éveire, vagy arra, hogy
meghalni, akár egy baleset következtében, fájdalommal jár-e. Ismer¬
jük a kifejezést, hogy , legalább nem szenvedett; amikor valakit gyors
halál ér, vagy akár az eutanázia formájában segítik halálba. Ezekhez