Nagy jelentősége van a hospice-palliatív gondozásnak, a beteg meg¬
felelő fájdalomcsillapításának és szeretetteljes ellátásának (erről az V.
részben lesz szó). Bitó László bevezetésre ajánlja az elengedést előse¬
gítő , utolsó vacsora" euteliás rítusát: ekkor a haldokló (ha lehetőség
van rá, illetve ha igényli a beteg) maga köré gyűjti a szeretteit egy
búcsúszertartás keretében (Bitó 2005). Vannak olyan terápiák, ame¬
lyek hozzásegítik a beteget, hogy élete utolsó időszakában értelmet
találjon. Ilyen a Viktor E. Frankl által kidolgozott logoterápia végstá¬
diumú betegek esetében való alkalmazása (Frankl 1997). Ennek egyik
fő célja a páciens beállítódásának megváltoztatása, hogy úgy szemlélje
az életét, mint amelyet értelmesen kell élnie: erre haldoklóként is le¬
hetősége van. Élményértékeket (művészeti élmények, társas élmények
»befogadasa”), de akar alkotoi értékeket is realizálhat a haldokló (pl.
visszaemlékezések írása), és ha már egyikre sem képes, a betegségéhez
való viszonyulással is értékeket valósíthat meg (türelem, bátorság
stb.). Szintén az értelmetlenség-érzés ellen jelenthet segítséget a H.
M. Chochinov által kifejlesztett méltóságterápia (Chochinov 2014).
Chochinov az ún. méltóságmodellben a haldoklók méltóságérzeté¬
nek növeléséhez hozzájáruló tényezőket írja le. A modell három fő
eleme: a betegséggel kapcsolatos aggodalmak csökkentése (a fizikai,
pszichológiai distressz és a halálfélelem csökkentése, a beteg támo¬
gatása függetlenségének lehető legnagyobb szintű megőrzésében); a
méltóság megőrzésének repertoárja (az én folytonossága, szerepmeg¬
őrzés, büszkeség fenntartása, remény, autonómia/kontroll megőrzése,
generativitás, elfogadás segítése, küzdőszellem növelése, spiritualitás,
a normalitás fenntartása); társas tényezők (a privátszféra megőrzése,
a társas támogatás, a gondozás megfelelő hangvétele, a hozzátar¬
tozókkal kapcsolatos aggodalmak csökkentése). Ezek irányadóak
lehetnek a végstádiumú betegek ellátása során. A méltóságterápia
a generativitáshoz kapcsolódik elsősorban. A beteg a terapeutával
folytatott beszélgetésben - amelyről hangfelvétel készül - visszaidéz¬
heti élete legjelentősebb emlékeit, mindazt, ami büszkeséggel tölti
el, de beláthatja a hibáit, kudarcait is, megbocsáthat és megbocsátást
kérhet, illetve üzenhet az ittmaradottaknak, megfogalmazhatja élete
tanulságait. A hangfelvétel alapján ún. generativitási dokumentum
készül, amelyet megkapnak a beteg hozzátartozói.