Oldal 45 [45]
OCR
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések. 1 43 engedett, és aki szerint nem személy a magzat, annak erkölcsi teher egy olyan társadalomban élni, ahol az abortusz tilos. De az előbbi esetben a teher csupán közvetett: politikai közösségünk másoknak megengedi azt, ami az ő felfogásában bűn, az utóbbi esetben viszont a teher közvetlen lehet, amikor a terhes nő számára megtiltják azt, ami az ő felfogásában nem bűn. Mivel a közvetlen teher súlyosabb a közvetett tehernél, adódik a szabályozási mód is (Kis 1997, 262). Az erkölcsi terheket vizsgálva, az eutanáziával összefüggésben is azt mondhatjuk, hogy nagyobb (mert közvetlen) az erkölcsi teher azon a személyen, aki etikailag elfogadhatónak tartja az eutanáziát, de olyan államban kell élnie, ahol ez tiltott, mint azon a személyen, aki olyan államban él, ahol ezt megengedik, pedig az ő felfogása szerint az eutanázia elvetendő (ekkor az erkölcsi teher közvetett). Azonban nem teljesen ugyanaz a helyzet, mint az abortusz-kérdés tekintetében: itt az utóbbi felfogást valló személy (tehát aki az eutanázia ellenzőjeként egy azt megengedő államban él) erkölcsi terhe súlyosabb, mint ha abortuszról lenne szó. Természetesen egy jogállamban fel sem merül, hogy annak, aki elutasítja a művi terhesség-megszakítást, bármi köze is lehet ilyen beavatkozáshoz (tehát senkinek sem kell attól tartania, hogy akarata ellenére végzik el rajta az eljárást), míg az eutanáziát elutasító személynek félelmei lehetnek azzal kapcsolatban, hogy nem élnek-e vissza ezzel a lehetőséggel. Az önkéntes eutanáziát valóban csak azokban az államokban lehet bevezetni, ahol olyan egészségügyi-intézményi rendszer működik, amely - több más alapkövetelmény biztosítása mellett, pl. az alapellátás részét képezi a területileg egyenlő hozzáférés az életvégi palliatív ellátáshoz - alkalmas a visszaélések megelőzésére. Ahol ezek a feltételek nem állnak fenn, ott az állam elvonhatja az eutanázia lehetőségét a feltételek megvalósulásáig. A magyar Alkotmánybíróság 2003as, ún. eutanázia-határozatában hasonlóan érvelt: úgy látta, hogy 2003-ban a magyarországi társadalmi-intézményi-tudományos feltételek mellett nem biztosítható a beteg döntésének befolyásmentessége, ezért az eutanázia alkotmányellenes, de ha a befolyásmentes döntés biztosítható lesz, az alkotmányos megítélés is változhat (lásd Barcsi 2016a). Természetesen társadalmi morális vitát kell folytatni az eutanázia megengedhetőségéről, illetve arról, hogy bevezetési
