Page 39 [39]
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések \ 37
mr
meghatározni egy általánosan követendő életcélt, így egy általános,
teleologikus szemléletű erkölcsnek (amely mindenki számára meg¬
határozza az elérendő célt és a cél elérését elősegítő erényeket) sem
lehetett helye. Számos modern morál- és jogfilozófiai elméletben
előkerül az emberi méltóság fogalma, amellyel arra a minőségre uta¬
lunk, amely miatt minden embernek kijár egy minimális szintű tisz¬
telet. A modernitás előtti emberi méltóság elméletekben a szerzők
ugyan jelzik, hogy minden ember tiszteletet érdemel, pusztán ember
voltából fakadóan, de ezt nem bontják ki részletesen, inkább az em¬
ber erkölcsi kiválóságként értett méltóságáról értekeznek, tehát arról,
hogy milyen élet méltó az emberhez. Arra a kérdésre, hogy mit is
jelent az emberrel (bármilyen emberrel) szembeni alapvető tisztelet
és mi ennek az alapja, a leghíresebb választ Inmanuel Kant, a felvi¬
lágosodás filozófusa adta. Kant Az erkölcsök metafizikájának alapve¬
tése című könyvében a kategorikus imperatívusz (, Cselekedj úgy,
mintha cselekedeted maximájának akaratod révén általános termé¬
szettörvénnyé kellene válnia.) leírása után bizonyítani kívánja, hogy
létezik-e valóban ilyen imperatívusz, van-e olyan gyakorlati törvény,
amelyik teljesen, mindenfajta mozgatórugó nélkül, önmagában is
parancsoló jellegű. Ha van valami, aminek létezése önmagában ab¬
szolút értékkel bír, ami önmagában vett cél, akkor ebben és csakis
ebben lelhetjük fel egy lehetséges kategorikus imperatívusz, azaz a
gyakorlati törvény alapját — állapítja meg Kant. Az ember és általában
minden eszes lény öncélként létezik, és nem pusztán eszközként, amely
egy másik akarat tetszés szerinti használatára szolgál. A gyakorlati
imperatívusz tehát a következő lesz: ,, Cselekedj úgy, hogy az emberi¬
ségre mind saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint
célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged? (Kant 1991, 62)
Mivel a moralitás az egyedüli feltétel, amelynek megléte egy eszes
lényt öncéllá tehet, ennélfogva egyedül az erkölcsiségnek és az em¬
beriségnek - amennyiben erkölcsiségre képes - van méltósága. Kant
szerint tehát az ember és minden eszes természet méltóságának alap¬
ja az autonómia (Kant 1991, 66-70).
Mondhatjuk azt is, hogy az emberi méltóság elismerésével az em¬
beri személy önértékéből következő alapvető érdekeit ismerjük el. Min¬
den emberi személy már pusztán létezésével olyan értéket valósít