Seite 38 [38]
36 / BARCSI TAMÁS
már létrehozott példányát megsemmisíteni borzalmas tettnek mi¬
nősül (pl. az emberi élet): az ilyen értékeket nevezzük szentnek, sért¬
hetetlennek. A szent azáltal válik értékké, hogy létrejött. De mitől
tekintjük szentnek azt, ami szent? Egy dolog vagy olyan módon válik
szentté, hogy a konvenció révén társul egy másik dologhoz, amelyet
már szentként tisztelünk (pl. a nemzeti jelképek a hazához), vagy
olyan módon, hogy saját egyszeri története teszi azzá. Ide tartozik és
kiemelkedik ebből a kategóriából az emberi élet, mert kétfajta terem¬
tés: a biológiai evolúció és a kulturális teremtés keresztútján találha¬
tó. Minden megkezdett életben benne van a természet műve, de
benne van a szándékos emberi cselekvés is, és minél tovább tart az
egyedfejlődés, annál nagyobb az utóbbi elem része benne. Az embe¬
ri egyedből, nem egyszerűen az lesz, amivé szervezete megérik, hanem
az is, amivé a társadalmi környezete alakítja, illetve amivé ő maga
teszi saját magát. Amikor az egyének élethez való jogáról beszélünk,
vonja le a következtetést Dworkin, nem tehetünk különbséget em¬
berek, emberi életek között. Az abortusz és az eutanázia kapcsán
számos érvet és ellenérvet megfogalmaznak, és a legtöbb álláspont
megfelel az élet szentsége tiszteletben tartása elvének, a vita azért
alakul ki, mert az egyes nézetek megfogalmazói másképpen értelme¬
zik az élet szentségét. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a természet
(vagy Isten) hozzájárulása az élet szakrális jelentőségéhez meghatá¬
rozó, a kultúráé és az emberi cselekvésé elhanyagolható (ezért eluta¬
sítják az abortuszt és az eutanáziát). Mások felfogása szerint a termé¬
szet szerepe kisebb, a kultúráé és az emberi cselekvésé a főszerep (és
bizonyos körülmények között megengedhetőnek tartják az abortuszt
és az eutanáziát). Köztes álláspontok is elképzelhetők, amelyek e két
szélsőséges nézet közötti kompromisszum alapján fogalmazódnak
meg (Dworkin 1993, 69-87; Kis 1997, 245-260).
3. AZ EMBERI MELTOSAG TISZTELETENEK ELVE
A modern, plurális társadalmakban vált alapvető jelentőségűvé a jó
élet és a morál - a mindenki által követendő erkölcsi , minimum" —
kérdéseinek elválasztása. Az újkori Nyugaton egyre kevésbé lehetett