Oldal 37 [37]
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések \ 35
kében végrehajtott további magatartásmódok esetén kerüljük az eu¬
tanázia kifejezést és nem önkéntes halálba segítésről, életfenntartó és
életmentő kezelések visszautasításáról, továbbá az akaratnyilvánítás¬
ra képtelen betegek életfenntartó és életmentő kezelésének megvo¬
násáról beszélünk, illetve az orvos által asszisztált öngyilkosság fo¬
galmát is használjuk.
2. AZ EMBERI ÉLET SZENTSÉGÉNEK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEZÉSEI
Az életvégi döntések kapcsán gyakran állítják szembe az életszentség
elvét az életminőség elvével. Aki az előbbit képviseli (pl. egy keresztény
ember), úgy gondolja, hogy az élet szent és sérthetetlen, bármilyen
szenvedéseket él át az egyén, nem választhatja az öngyilkosságot,
illetve nem kérhet segítséget élete kioltásához. Aki viszont az életmi¬
nőség elve alapján gondolkodik, úgy véli, hogy az élet nem önmagá¬
ban értékes, ha a szenvedések felülmúlják az örömöt, az egyén vá¬
laszthatja az öngyilkosságot és kérhet segítséget élete befejezéséhez
(Kovács 1999, 401-403). A sztoikusok azt vallották, hogy megenged¬
hető az öngyilkosság akkor, ha az élet már nem élhető emberhez
méltó módon. A sorscsapásokat, a fájdalmat ugyan bátran kell visel¬
nünk, hiszen nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem hogy
erényesen viszonyulunk-e ahhoz. Viszont, ha azember már senkinek
nem lehet hasznára, vagy már csak a fájdalommal tudna törődni,
akkor elfogadható, ha a halált választja, írja Seneca is (Seneca 2002b,
490-491). Az említett két elvvel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy
aki az életminőség elve alapján gondolkodik, ugyanúgy szentnek tart¬
hatja az életet, csak éppen mást ért annak szentsége alatt.
Ronald Dworkin rámutat, hogy a bioetikai viták arra vezethetők
vissza, hogy az emberek különböző módon értelmezik az élet szent¬
ségének a fogalmát. Dworkin szerint az önérték kifejezés azt jelenti,
hogy valaminek az értékes volta nem függ a haszontól, az élvezettől,
a kedvező állapottól, amelyet köszönhetünk neki. Egy dolog kétféle
módon lehet önmagában értékes: vagy úgy, hogy minél több van
belőle, annál jobb lesz a világ (pl. az emberi tudás), vagy úgy, hogy
mennyiségi szaporítása nem teszi a világ állapotát jobbá, de egyszer