Seite 32 [32]
III. AZ EMBERI MÉLTÓSÁG TISZTELETE
ÉS AZ ÉLETVÉGI DÖNTÉSEK
Barcsi Tamás
1. VITÁK AZ ÉLETVÉGI DÖNTÉSEKKEL KAPCSOLATOS FOGALMAKRÓL
Az eutanázia szó a görög eu (jó) és thanatosz (halál) kifejezésekre
vezethető vissza. Eutanázián általában egy gyógyíthatatlan, súlyos
szenvedéseket átélő beteg ember szándékos halálba segítését vagy halni
hagyását értik, de ahogy látni fogjuk, vannak, akik ennél szűkebben
határozzák meg a fogalmat, mások tágabban, mert indirekt magatar¬
tásformákat is eutanáziának neveznek. Az egyértelmű, hogy eutaná¬
ziáról csak akkor beszélhetünk, ha végrehajtója a beteg érdekében
cselekszik. Azokban az államokban, ahol elfogadott az eutanázia, ezt
orvos végezheti el legálisan. Egyre több államban engedélyezik az ún.
orvos által asszisztált öngyilkosságot, ebben az esetben a szintén gyó¬
gyíthatatlan és súlyos szenvedéseket átélő beteg kérésére az orvos
segítséget nyújt öngyilkosságának elkövetéséhez (pl. halált okozó szert
bocsát a beteg rendelkezésére).
A definíciókról viták folynak, ezek részleteibe itt nem megyünk
bele, de azért rámutatunk néhány főbb kérdésre. Kovács József a
hazai orvostudományi karokon használt bioetikai tankönyvében
megkülönbözteti az aktív és a passzív eutanáziát. Az előbbi esetben
az eutanázia végrehajtója tesz valamit azért, hogy a beteg életét meg¬
rövidítse (pl. intravénásan kálium-kloridot ad a betegnek), az utób¬
binál pedig az eutanázia végrehajtója elmulaszt megtenni valamilyen
beavatkozást (amelynek alkalmazása egyébként kötelessége lenne)
a beteg életének megmentése, fenntartása érdekében. A betegnek az
életvégi döntésben való részvétele alapján beszélhetünk önkéntes és
nem önkéntes eutanáziáról. Az utóbbi esetben a beteg kora vagy ál¬
lapota miatt akaratnyilvánításra nem képes és mások döntenek he¬