Seite 30 [30]
28 / BARCSI TAMÁS
s határozunk" saját halálunkról, bármikorra is , várjuk" azt, semmi
biztosíték nincs arra, hogy elgondolásaink teljesülnek (annak, aki
öngyilkosságot akar elkövetni, nem biztos, hogy sikerül meghalnia
úgy, ahogy azt eltervezte; aki eutanáziát kér, mert ezt gondolja méltó
halálnak, talán a kitűzött időpont előtt természetes módon hal meg).
Ha a halálesemény bizonytalan bizonyosságát, uralhatatlanságát
értjük a halál abszurditása alatt, akkor nevezhetjük a halált abszurd¬
nak. Azonban ha a halálra mint valami külső, sajáttá nem tehető
abszurd dologra tekintünk, ez megfoszt bennünket attól, hogy éle¬
tünket a halálunk figyelembevételével alakítsuk, hiszen egy külső,
abszurd dolog félelmet kelt bennünk, amit igyekszünk elfojtani.
A fentiekben röviden áttekintettük annak a nyugati filozófiai tra¬
díciónak néhány fontos vonatkozását, amely szerint halandóságunk
tényleges elfogadása, a halálról való gondolkodás, a halálfélelmünk
csökkentése a jó élet feltétele, ugyanakkor szót ejtettünk e tradíciót
kritizáló álláspontokról is. Modern egzisztenciálfilozófiák nyomán a
halálhoz való saját, egzisztenciális viszony kialakításának fontossá¬
gára hívtuk fel a figyelmet, heideggeri alapú, azt némileg módosító
szemléletet képviselve (természetesen az olvasón múlik, hogy elfo¬
gadja-e ezt a felfogást). A halállal kapcsolatos filozófiai nézetek a
témával kapcsolatos pszichológiai, pszichoterápiás koncepciókra is
hatottak. Itt most csak a neves amerikai pszichiáter, Irvin D. Yalom
által kidolgozott egzisztenciális pszichoterápiára utalunk. A megsem¬
misüléstől való félelmet Yalom szerint pontosabb szorongásnak nevez¬
ni, ez mindig ott van az emberben kisebb vagy nagyobb mértékben,
és általában nem tudatosodik.? A halálszorongást Yalom az emberi
lét meghatározó tényezőjének, a legalapvetőbb, legerősebb szoron¬
gásnak tekinti. Amennyiben a halálszorongást elfedi a pszichológiai
elhárító mechanizmus (túlyműködése, a terapeutának fel kell tárnia
a tünetek mögött meghúzódó valódi problémát. Ha nyilvánvalóvá
válik (vagy eleve nyilvánvaló) a halálszorongás elhatalmasodása, ak¬
kor a terapeutának segítséget kell nyújtania ennek átdolgozásához: a
páciensnek meg kell értenie, hogy a saját élete végességével való szem¬
? A szorongásnak a félelemmel szemben nincs konkrét tárgya, ugyanakkor a
szorongás arra törekszik, hogy félelemmé váljon, valamilyen konkrét tárgyat
találjon (Yalom 2019, 59-67).