Oldal 29 [29]
II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése ! 27
(vagy legalább ennek egy részében) az alapvetően normális tudatmű¬
ködést és az egyénre jellemző gondolkodásmód meglétét. A saját
meghalás azon érett személyiségű emberek lehetősége, akik a halál
közelében is, ameddig tudják, megpróbálják kiteljesíteni önmagukat.
Ezt semmiképpen nem célszerű idealizálni, mivel inkább küzdelem¬
ként jellemezhető. A halál közelében még azt is, akinek nem a halál¬
félelem és a halál eltüntetése határozta meg az életét, megrohanhatja
a félelem, vagy éppen úrrá lehet rajta az értelmetlenségérzés, de egy
ilyen ember mindenesetre nagyobb eséllyel békél meg a helyzetével
és próbál meg értelmet találni a rá váró néhány hétben vagy napban.
Jean-Paul Sartre (1905-1980), Heideggerrel szemben, a halält nem
legsajätabb let-lehetösegkent, nem „egy dallam zaroakkordjaként”
fogja fel, hanem az emberi léten kívülálló, véletlenszerű, sajáttá nem
tehető abszurd dologként. A halál minden lehetőségem semmítéseként
ragadható meg, amely már nem része az én lehetőségeimnek - állítja
Sartre. A saját halálunknak nem adhatunk értelmet, hiszen csak a jövő
képes , megerősíteni vagy megcáfolni a magamról felvázolt jelentést"
(Sartre 2006, 627, 631). Sartre úgy látja, hogy értelmetlen a halálra
várakozni, hiszen az mindig érkezhet előbb, mint amilyen időpontra
várnánk, csupán számolhatunk vele (Sartre 2006, 628). Sartre részéről
ez nem lehet jogos kritika Heideggerrel szemben, hiszen a német fi¬
lozófus is problémásnak tartja, ha a halált megpróbáljuk uralni, ren¬
delkezni akarunk felette, bevonjuk a valóságosba: ide tartozik a ha¬
lálra való gondolás (arra, hogy mikor és milyen módon valósulhat
meg), vagy az arra való várakozás (Heidegger 2001, 303-304).
A halálhoz való egzisztenciális viszony kialakítása tényleg nem
lehet egyenlő a halál módjával és körülményeivel való foglalkozással,
hiszen ezen , technikai" kérdések megválaszolása nem jelenti szük¬
ségszerűen azt, hogy az embert a haláltól való bátor szorongás jel¬
lemzi, hogy életét a halál egzisztenciális jelentőségének megértése
alapján éli. Viszont a halállal kapcsolatos , technikai" kérdések ma¬
gától értetődően felmerülnek az életét a saját halálához fűződő eg¬
zisztenciális viszony alapján élő egyénben is, főként idős korában és/
vagy súlyos, végstádiumú betegen, ez azönmeghatározásának részét
képezi, az ilyen kérdésekre adott válaszok , saját meghalásának" ré¬
szét alkotják. A halál uralásáról valóban nem lehet szó, bárhogy is