OCR Output

II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése \ 25

teket. Erre jó példa Montaigne. Az Esszék harmadik kötetében olvas¬
ható Az arcvonásokról című írás egyik fő témája a filozófia és a halál
kapcsolata, azonban itt Montaigne radikálisan más álláspontot kép¬
visel, mint az első kötet XX. fejezetében, hiszen megkérdőjelezi a
halálról való filozofálás, az ilyen tárgyú filozófiai művek tanulmányo¬
zásának és általában a halálra való felkészülésnek a fontosságát, és az
egyszerű, természetes halál eszményét fogalmazza meg. Szókratészt
ezúttal is követendő példaként említi, mivel

, Szókratész is arra tanít, hogy ami kell, az bennünk van, megtalálásának
és használatának módjával együtt. [...] Szálljunk magunkba: meg fogjuk
találni a természet igazi érveit a halál ellen, amelyek leginkább szolgála¬
tunkra lehetnek a szükségben; ezeknek köszönhető, hogy egy paraszt és
egész népek éppoly állhatatosak a meghalásban, mint egy filozófus" (Mon¬
taigne 2013, 282-283).

Itt Montaigne még arra a kettősségre utal, amit korábban is képviselt:
a filozófia útján és a természetet követve is részünk lehet a méltó
halálban. Azonban az előbbi lehetőséget, a halálról való előzetes el¬
mélkedést a következő mondatokban már kifejezetten elveti, mivel
úgy véli, hogy a tudomány sokszor kifejezetten árt, mert a kellemet¬
lenségek súlyosságát még jobban a képzeletünkbe vési (ezáltal gyó¬
gyítás címén megmérgez), vagy csak egyszerűen haszontalanok a
halállal foglalkozó filozófiai művek, , furfangok"-nak, , megtévesztő,
szószátyár ravaszkodás"-nak nevezi ezeket (Montaigne 2013: 283).
Montaigne szerint egy paraszt sokkal bölcsebben viszonyul a halálhoz,
és ezáltal közelebb van Szókratészhez, mint az, aki filozófiai elmél¬
kedésekkel vértezi föl magát a halál ellen. A parasztok az élettel és
nem a halállal foglalkoznak Montaigne szerint, de nem filozófiai
belátások következményeképpen, hanem mert nem távolodtak el
annyira az állati léttől, tudatlanságuk erény.

Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a filozofálás valóban
jelentheti a halál elfedését azáltal, hogy a filozófus lényegtelen álprob¬
lémákat vizsgál és nem szembesül ténylegesen a halál problémájával.
Szókratész és az egyszerű emberek párhuzama csak akkor áll meg, ha
nem az állati tudatlanságot eszményítjük, hanem a természetes ész¬