Seite 21 [21]
OCR
II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése \ 19 sünk előtt, sem halálunk után nem létezik, ezt tudomásul kell vennünk. Epikurosz így fogalmaz: , Szokd meg a gondolatot, hogy a halál nem tartozik ránk, mert mindaz, ami jó vagy rossz, az az érzékekben van. A halál viszont az érzékek megszűnése" (Epikurosz 2007, 334). A halál nem érinthet minket, hiszen, , amíg vagyunk, nincs a halál, amikor a halál bekövetkezik, már nem vagyunk" (Epikurosz 2007, 334). A halálfélelemtől és a halhatatlanságba vetett hamis reménytől, illetve mindenféle zavartól és fájdalomtól való mentesség szükséges a boldogsághoz. A sztoikusok az epikureusokkal szemben úgy látják, hogy a halál jelen van az életben, hiszen az embert folyamatosan foglalkoztatja saját halandóságának gondolata, így nem mondhatjuk, hogy a halál nem érint bennünket (ezt csak a halál-eseményről állíthatjuk, amit nem élhetünk át). A halál figyelmen kívül hagyása megakadályozza, hogy jól éljünk, ezért folyamatosan készülnünk kell a meghalásra (Hadot 2010). A sztoikusok feltételezik az isteni gondviselést (Long 1998, 189-235). Kozmikus perspektívából szemlélve a világot nem létezik rossz; amit a saját szempontunkból esetleg rossznak látunk, az is a jó elkerülhetetlen következménye, hiszen minden az egyetemes harmóniához járul hozzá. A sztoikus filozófia szerint az ember az egyetlen lény, amelyet a Természet értelemmel látott el, így az ember képes univerzális szempontból szemlélni a dolgokat, képes a Természet akaratát követni, de akár elis térhet ettől, ezértaz ember vonatkozásában mégis beszélhetünk rosszról: amikor az egyén szándéka nem a Természet rendjével összhangban lévő, tehát erényes cselekedetek megtételére irányul. A sztoicizmus az ókori Rómában is népszerű irányzat volt. Seneca (i. e. 4-i. u. 65), a neves római sztoikus gondolkodó sokat ír a halál kérdéséről, többek között két Vigasztalásban és az Erkölcsi levelekben. Seneca is arra utal, hogy a halál közömbös dolog, a hozzá való viszonyunk lehet jó vagy rossz. Azt persze el kell ismernünk, hogy a halál rossznak látszik, önmagunk szeretete, a létfenntartás ösztöne, az ismeretlentől való félelem miatt. Ezért sok gyakorlattal kell megkeményíteni a lelkünket, hogy közömbösnek tekintsük a halált, és bátran elviseljük közeledtét. Ebben a filozófia lehet segítségünkre, de Seneca is elismeri, hogy ez nem könnyű feladat. A filozófus szerint a haláleseménytől nem kell tartanunk pillanat-jellege miatt. Továbbá nem
