Oldal 128 [128]
126 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA
vett magányról Csejtei kiemeli, hogy , akkor is él és hat - sőt akkor
él és hat igazán -, mikor a haldoklót történetesen sokan veszik körül.
Mert az igazi magányosság a közvetlenség, a bensőségesség hiánya"
(Csejtei 2002, 487-488). Az elvadult, technicizált halál végkifejlete
olyan elszigetelődéshez vezet, amelyről a szülő nők beszámolóiban
is olvashatunk: a sok orvos, nővér, a szülésznő és az orvostanhallga¬
tók fizikai jelenléte mellett is számolnunk kell ezzel a megsemmisítő
maganyérzettel, melynek folyamata kísérteties hasonlóságot mutat
az , önmagába forduló haldokló" alakjával. Ennek elkerülésében alap¬
vető fontosságú a kompetenciaérzet kialakítása, amely azonban a
számos potenciálisan elidegenítő hatású eljárással tarkított szülés¬
vezetési szemléletmóddal nehezen megvalósítható. Ez a kifejezés is
olyan androcentrikus fogalom, melyben vizualizálhatjuk a kiutat
kereső, eltévelyedett, passzív nő, illetve a gyertyalángot és a , bölcsek
kövét hordozó" aktív orvos alakját. Mint arra rámutattam, a WHO
hangsúlyozza, hogy az esetek 8596-ban a szülések úgy is sikeresen
(értsd: anyai és magzati káresemények nélküli) hüvelyi úti szüléssel
érnek véget, amikor az orvosi beavatkozások garmadája csupán vé¬
dőhálóként van jelen a háttérben. Napjainkban általánosnak mond¬
ható a támogató jelenlétre való kifejezett igény, amely megköveteli a
nők tiszteletteljes, az ő preferenciákat szem előtt tartó szülés kísérését.
Csejtei a páciens szó etimológiai értelmezésével érzékelteti azt a for¬
dulatot, amelynek során a szubjektum státuszváltozása végbemegy és
stürelmesen szenvedővé" válik. , Az, aki a külső világban teljes szemé¬
lyiségi jogokkal rendelkező polgár volt, a kórházba kerülve olyan lénnyé
válik, aki jogai gyakorlásának egy részében komoly korlátozásokat szen¬
ved" (Csejtei 2002, 483). A betegek egészségük helyreállítása, megóvása
érdekében a kórházi ruhák magukra öltésével, az ottani házirendnek
való megfeleléssel, a szabályszerű étkezési és tisztálkodási műveletso¬
rokkal lemondanak autonómiájuk egy részéről. Mindezek jelentőségének
bagatellizálásával nincs módunk ráeszmélni arra, hogy az önrendelkezés
elvesztése a , személy önazonosságának" és méltóságának részleges fel¬
függesztéséhez vezet, melynek végkifejlete a haldokló és szülő nő ágyá¬
ban őket elszigetelő deszubsztancializált magány érzete.