Oldal 126 [126]
OCR
124 / 3. ANOK TESTENEK ES SZEXUALITASANAK MEDIKALIZACIOJA mozott császármetszés" térnyerése írja le, amikor már anakronisztikusnak fognak hatni a hüvelyi szülések a gyors, időzíthető alternatíva még általánosabb alkalmazása fényében. Könnyen gondolhatnánk, hogy az ilyen műtétek csak az orvostudomány és a társadalom hatalmi aszimmetriájára vezethetők vissza, ugyanakkor ki kellemelnünk, hogy emelkedik az anyai kérésére végzett császármetszések (Cesarean Deliveries on Maternal Reguest, azaz CDMR) száma is. A legtöbb országban nem biztosítja törvényi lehetőség a császármetszés nem orvosi okokból való választásának lehetőségét, épp ezért prevalenciáját is nehéz megbecsülni. Ezt első látásra az autonómia tiszteletének vagy az anya önrendelkezéshez való jogának aránytalan korlátozásának is tekinthetnénk. A CDMR támogatásával kapcsolatos intuíciónkat azonban más megvilágításba helyezi Rebecca Kukla gondolatmenete a szülés és autonómia kapcsolatáról szóló 2009-es közleményében. A szerző rámutat, hogy a CDMRtt alapjaiban véve meghatározza a társadalmi hangulat, mely az orvostechnológia értékét különösen nagyra becsüli. A császármetszések egyébként is évről-évre emelkedő prevalenciája mellett először csak a hüvelyi és műtéti úton való szülés között hezitáló nő, majd később a várandós populáció egyre nagyobb része gondolhatja azt, hogy az (önmaga és gyermeke egészségéért való) felelősségvállalás primer eszköze, ha a szülés folyamatában is csak passzív résztvevő lesz, és legális keretek között a CDMR útját választja (Kukla et al., 2009). Röviden összefoglalva tehát a technológia normalizaciöja a szüleszet medikalizációjának is a normalizációjához vezet. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a demedikalizáció utópiáiról sem, amelyeket nevezhetünk , természetes szülési mozgalomnak’, vagy a mar sokszor emlitett respectful maternity care mozgalomnak is. A medikalizált szülészeti ellátást pártolókkal ellentétben ők azt hangoztatják, hogy a várandósság egy , normális" folyamat, mely az esetek nagy részében (8596, ha a WHO statisztikáira támaszkodunk) mindenféle külső beavatkozás nélkül is egészséges utód és anyai sérülés nélküli hüvelyi szüléséhez vezet. Céljuk a szülés természetessége, háborítatlansága feletti lehetőség visszaszerzése, és az anyai önrendelkezés tényleges gyakorlásának kivívása. Mint ahogyan nem állíthatjuk, hogy a szülészeti ellátásban dolgozó szakemberek minden létező beavatkozástípust végre akarnának hajtani a vajúdó és szülő
