Page 123 [123]
OCR
3.13. A pozitív szülésélményt facilitáló tényezők és a medikalizáció ártalmai ! 121 m medikalizäciöjät, azaz a műtét rutinszerű elvégzését alacsony rizikóbesorolású nők esetében olyan jelenségként szokás értékelni, amely etikailag nem indokolható. A vajúdás és a szülés testtapasztalatainak fenomenológiai jelentősége (spontán szülésindulás, fájdalom, rendszeres kontrakciók, az újszülöttel való bőr-bőr kontaktus) a szüléstörténetek vissza-visszatérő toposzai. A gyermek születésében való aktív közreműködés érzése egyúttal az anyává válás határtapasztalata is, ezért jelentőségét nem lehet alábecsülni (Bryanton et al., 2008). Több kutatás is vizsgálta a hüvelyi szülés testtapasztalatainak jelentőségét, amelyek közös megállapítása, hogy a fájdalom testi megéléséhez társul az anyává válás tudatának pszichológiai gyarapodása ( Velho et al., 2012). Az egészséges újszülöttek anyától való szeparációja nemcsak egzisztenciális értelemben véve meghatározó élmény, hanem a gyermek számára is kedvezőtlen pszichoszomatikus válaszreakciókkal jár együtt. Bizonyított, hogy a nem egészségügyi okokból elválasztott újszülöttek szívverése és légzése is szaporább, vércukorszintjük pedig alacsonyabb azokkal összehasonlítva, akik a bőr-bőr kontaktus már fentebb említett előnyeit is élvezik (Moore 2016). A Royal College of Obstetricians and Gynecologists még a SARS-CoV-2 jarvany idején is arra szólított fel, hogy a rutinból, megelőző célzatból történő szeparációt mérlegelni kell, tekintettel a közös elhelyezésnek az újszülött táplálására és a kötődésre gyakorolt kedvező hatásaira (Stuebe 2020). Egy 2005-ben Észak-Angliában végzett randomizált kutatásban két csoportba rendezték az újszülött-édesanya párokat. Az egyik csoportban az anyák a hüvelyi szülés után azonnal megkapták gyermeküket és bőr-bőr kontaktust létesítettek, míg a másik csoportnál csak a szárazra törölt és bepólyált gyermeket kapták kézhez. Az azonnali bőrkontaktus kialakítása nemcsak az anyák szüléssel való elégedettségére hatott jótékonyan, hanem növelte az esélyét az anyatejes táplálás korábbi kialakításának is, ami a kötődést is jótékonyan befolyásolta (Carfoot et al., 2005). Ennek tükrében megállapíthatjuk, hogy az újszülöttek rutinszerű szeparációja káros gyakorlat, mely potenciálisan elkerülhető orvosi beavatkozásokat is szükségessé tehet.
