OCR
118 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA elsődleges igénye, hogy a szülésük valódi alanyává válhassanak, amelynek során a kialakuló kompetenciaérzet azokban az esetekben is segít elkerülni a negatív szülésélményt, amennyiben szülészeti beavatkozásokra van szükseg (Berg - Dahberg 1998). A világ egy másik részén, Ruandában készült vizsgálatban azt találták, a negatív szülésélmény során a nők tiszteletlen ellátásban részesülnek, elhanyagoltság és megalázottság érzésük van, verbális abúzus áldozatává válnak, valamint negatív érzésekkel tölti el őket az a fenomenológiai tapasztalat, hogy az orvosi személyzet nem bízik bennük (Mukamurigo et al., 2017). Egy Braziliában 2019-ben végzett kutatás a szülészet demedikalizációját hirdető 1he Senses of Birth program eredményeit ismerteti. Ennek során több mint ötszáz nő szüléstörténetéből körvonalazódott a , szülészeti erőszak" (obstetric violance) kifejezés jelentéstartalma: el nem fogadott beavatkozások elvégzése/kívánt beavatkozások el nem végzése, részleges információ, méltatlan ellátás és verbális abúzus, a gyermek indokolatlan szeparációja és a bőr-bőr kontaktus lehetőségének elvesztése (Sőnia et al., 2019). Mint azt Joshua Vogel kiemeli, amellett, hogy lényeges megteremteni a támogatói környezetet a pozitív szülésélmények céljából, az is fontos, hogy definitív keretet adjunk azoknak az intézményesült problémáknakis, melyeket napjainkban a nemzetközi szakirodalom még csak egységes névvel sem illet. A rossz bánásmód (mistreatment) jelenségét egyaránt körülírják a , tiszteletlenség és visszaélés" (disrespect and abuse), a , szülészeti erőszak" és a , dehumanizált ellátás" (dehumanised care) kifejezésekkel (Vogel et al., 2016). Vogel 2015-ben egy nagy visszhangot kiváltó cikkében a szülészeti rossz bánásmódról közölt metaanalízisében 65, a témakörhöz kapcsolódó tanulmányt tekintett át, amelyek 34 ország problémáit tárják fel. A kvalitatív kutatások egybehangzó következtetéseként a szülészeti rossz bánásmódnak hét fő ismertetőjegyét definiálták: (1) testi erőszak; (2) szexuális erőszak; (3) verbális abúzus; (4) stigmatizáció és diszkrimináció; (5) a szakmai előírások betartásának figyelmen kívül hagyása; (6) az ellátók és a nők közötti rossz kapcsolat; (7) az egészségügyi rendszerek állapota, korlátai. A WHO elutasítja, ha a vajúdó nőket a látencia és aktív fázis során a méhszáj tágulásának nem megfelelőnek tartott ritmusával sürgetik. Mint arra a dokumentum felhívja a figyelmet, a tágulás egyedi jelle