Seite 110 [110]
108 / 3. ANOKTESTENEK ES SZEXUALITASANAK MEDIKALIZACIOJA
3.10.2. A prenatális diagnosztika elidegenítő hatása
Napjainkban tehát a testtapasztalatok megélése mellett a várandósság
fontos élményét jelentik azok a fizikai-műszeres vizsgálatok is, melyek
a magzati fejlődés monitorozása céljából a terhesség egyes időszakai¬
ban ajánlottak, vagy egyes országokban kötelezők is lehetnek. Ezek
a szűrővizsgálatok szubjektív értelemben nem csak diagnosztikai
jelentéssel bírnak, hiszen számos nő számára a terhességmegállapítás
során elvégzett hüvelyi ultrahang egyben a várandósság tapasztala¬
tának első közvetlen, ámbár nem belső (terhességi fizikai tünetek
híján), hanem külső, objektív forrása is. Iris Marion Youngnak a vá¬
randósság fenomenológiai értelmezéséről szóló tézise is ehhez a ket¬
tősséghez kapcsolódik, miszerint a modern szonográfiai eszközökkel
történő monitorozás megfoszthatja a várandóst a gyermekvárás ta¬
pasztalatának tradicionálisan szubjektív testtapasztalatokra épülő
előjogától. Young 1984-es cikkében végső soron amellett érvel, hogy
a várandósság diagnosztikai eszközparkja elidegenítő és tárgyiasító
hatású (Young 1984), azaz nem megfelelő orvos-beteg kapcsolati
dinamikában az autonóm, a várandóssága és szülése során aktív sze¬
replőként fellépő nő kibontakozásának akadályozója is lehet.
Casey Rentmeester és Amanda Hogan amellett érvelnek, hogy az
ultrahang diagnosztikai funkciója ellenére képes megőrizni a váran¬
dós nők méltóságát elidegenítő hatások nélkül is, habár a terhesség¬
hez való orvostechnikai hozzáférés privilegizálása magában hor¬
dozza az elidegenedés veszélyét, amennyiben az anya élményvilága
ténylegesen perifériára szorul (Rentmeester -— Hogan 2020). 1816-os
megjelenésével már a sztetoszkóp is illeszkedett abba a folyamatba,
mely az egyszerű tapintásos vizsgálatoknál közvetlenebb, ám tovább¬
ra is non-invazív eszközökkel engedett hozzáférést az orvosnak a test
belső működésekhez. Fenomenológiai nézőpontból a röntgen, a CT,
az MRI, a CIG és az NST is hozzájárult ahhoz, hogy az orvos a beteg
szubjektivitását jórészt kiiktatva megközelíthesse az emberi testet,
beszélő alanyok helyett beszéltetett testeket létrehozva. Rentmeester
hangsúlyozza, hogy bár teljes mértékben legitim a minél pontosabb
adatok begyűjtésére irányuló törekvés, ugyanakkor a beteg testta¬
pasztalatairól szóló narratívák háttérbe szorulása elidegenítő hatással