Oldal 109 [109]
OCR
3.10. A reproduktív autonómia elve ! 107 (hányinger, hangulatváltozások) a terhesség , normálisnak tartott" progressziójaként, míg hiányukat a terhességre leselkedő veszélyként interpretálták. (b) A várandósság során a tünetek megfigyelése egy kvázi tankönyvi, , normatív terhességnek" van alárendelve, így a várandósok testtapasztalatának alapélményeit is a biomedikális narratíva referenciája határozza meg. (c) Neiterman a medikalizált testtapasztalat pozitív hozadékaként értelmezi a , normatív terhességi tünetek" interiorizált élményét, melynek megélése lehetővé tette a nők saját várandósságának egzisztenciális elmélyítését. A szubjektív testi tünetek észlelése tehát a gyermekükkel kapcsolatos élményvilág elsődleges forrásaként is szolgáltak. A magzatért való felelősségvállalás is az életmódbeli korlátozások testtapasztalatai altal bontakozhatott ki (Neiterman 2013, 112-125). A fenti fenomenológiai megközelítés tehát némiképp árnyalja a medikalizációnak hagyományosan tulajdonított tárgyiasító hatást, hiszen mint azt a szerző bemutatja, a saját test folyamatos megfigyelése nemcsak a Foucault által hangsúlyozott önpatologizáció terhét viseli magán, hanem paradox módon a Másikért (magzat) való felelősségvállalásnak de facto kibontakozásához is elvezet. A testtapasztalatok (vérzéskimaradás, émelygés, magzatmozgás, fájástevékenységek stb.) a várandósság fenomenológiai megközelítésében olyan alapélmények, melyeknek napjainkban a várandósgondozást végző orvosok kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, ezért a diagnosztikai eszközök (pl. ultrahang, CTG/NST) rutinszerű használatát sokan bírálják azok elidegenítő, tárgyiasító hatása miatt. A következőkben ezért arra szeretnék rámutatni, milyen veszélye van annak, ha a diagnosztikai eszközök magas prediktív értékeire és validitására hivatkozva a várandós privilegizált élményvilágát, a fenomenológiai testtapasztalatokat kiiktatják a szülést megelőző orvos-várandós interakciókból.
