Page 109 [109]
3.10. A reproduktív autonómia elve ! 107
(hányinger, hangulatváltozások) a terhesség , normálisnak tartott"
progressziójaként, míg hiányukat a terhességre leselkedő veszélyként
interpretálták.
(b) A várandósság során a tünetek megfigyelése egy kvázi tan¬
könyvi, , normatív terhességnek" van alárendelve, így a várandósok
testtapasztalatának alapélményeit is a biomedikális narratíva referen¬
ciája határozza meg.
(c) Neiterman a medikalizált testtapasztalat pozitív hozadékaként
értelmezi a , normatív terhességi tünetek" interiorizált élményét,
melynek megélése lehetővé tette a nők saját várandósságának egzisz¬
tenciális elmélyítését. A szubjektív testi tünetek észlelése tehát a gyer¬
mekükkel kapcsolatos élményvilág elsődleges forrásaként is szolgál¬
tak. A magzatért való felelősségvállalás is az életmódbeli korlátozások
testtapasztalatai altal bontakozhatott ki (Neiterman 2013, 112-125).
A fenti fenomenológiai megközelítés tehát némiképp árnyalja a
medikalizációnak hagyományosan tulajdonított tárgyiasító hatást,
hiszen mint azt a szerző bemutatja, a saját test folyamatos megfigye¬
lése nemcsak a Foucault által hangsúlyozott önpatologizáció terhét
viseli magán, hanem paradox módon a Másikért (magzat) való fe¬
lelősségvállalásnak de facto kibontakozásához is elvezet. A testta¬
pasztalatok (vérzéskimaradás, émelygés, magzatmozgás, fájástevé¬
kenységek stb.) a várandósság fenomenológiai megközelítésében
olyan alapélmények, melyeknek napjainkban a várandósgondozást
végző orvosok kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, ezért a diag¬
nosztikai eszközök (pl. ultrahang, CTG/NST) rutinszerű használatát
sokan bírálják azok elidegenítő, tárgyiasító hatása miatt. A követke¬
zőkben ezért arra szeretnék rámutatni, milyen veszélye van annak,
ha a diagnosztikai eszközök magas prediktív értékeire és validitásá¬
ra hivatkozva a várandós privilegizált élményvilágát, a fenomeno¬
lógiai testtapasztalatokat kiiktatják a szülést megelőző orvos-váran¬
dós interakciókból.