OCR
96 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA és Warner Skóciában, 1987-ben folytatott vizsgálatukra hivatkozik, amelynek megállapításai alapvető nemi különbségekre mutattak rá: a szakemberhez fordulók nők 4790-a, míg a férfiaknak mindössze 8%-a tett utaläst a szexuális érdeklődés és/vagy az élvezet hiányára (Warner - Bancroft 1987). Egy 2020-ban készült közlemény is hasonló eredményekre hivatkozik, tekintve, hogy az alacsony szexuális vágy prevalenciáját nők esetében 7 és 46% (Brotto 2010), mig a férfiak vonatkozásában 1 és 2096 (Brotto 2010) között mérték (Dawson — Chivers 2014). A hyperszexualitas”’ tekinteteben ugyancsak kifejezett nemi különbsegek mutathatöak ki. Egy a szexuális érdeklődést és viselkedéseket feltáró önbevalláson alapuló kérdőív eredményei szerint a ,,nehezen kontrollálható szexuális magatartás" férfiak esetében 12.096-ot, a nők esetében pedig 6.890-ot mutatott (Lángström - Hanson 2006). A hipo- és hiperszexualitással kapcsolatos gondolatainkat tovább árnyalja a szexuális fantáziákban megmutatkozó aránytalanság is. Meskó Norbert a prostitúció evolúcióbiológiai értelmezésében több vizsgálatra hivatkozva demonstrálja azt, hogy egyrészt a férfiak adott időszakra vetítve és általánosságban véve is több szexuális partnerre vágynak, másrészt alapvetően elfogadóbbak az alkalmi szexuális kap csolatok létesítésével kapcsolatban (Meskó 2014, 204). Mindezek tükrében nem okozhat meglepetést a nimfomániának az 1800-as években a nőiségre kiépített medikalizációja sem, melyet egyszerre írtak le túl aktív nemi életként; a nemi életre irányuló túlzott vágyként; és túlzásba vitt önkielégítésként is. A , túlzott aktivitások" fokmérői egyszerre voltak a férjek, a nimfomániás nők anyjai, az orvosok és a viktoriánus társadalom által megalkotott , természeti törvényekből" konstruált nőkép. Ebben a koordinátarendszerben a nő részére elvárásszerű volt a férfi vágyainak megfelelő, de egyébként szexuálisan passzív magatartás is (Groneman 1994). Mindezek tükrében persze továbbra sem állíthatjuk, hogy könnyű lenne eldöntenünk, hogy az FSD patologizációja a medicina szükséges, vagy éppen túlzó és aránytalan lépése volt-e. Ha a szexuális él7 Szorongással járó állapot, amelynek oka, hogy az egyén nem képes kontrollálni a túlzott mértékű szexuális tárgyú gondolatait, fantáziáit vagy viselkedését.