Oldal 98 [98]
96 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA
és Warner Skóciában, 1987-ben folytatott vizsgálatukra hivatkozik,
amelynek megállapításai alapvető nemi különbségekre mutattak rá:
a szakemberhez fordulók nők 4790-a, míg a férfiaknak mindössze
8%-a tett utaläst a szexuális érdeklődés és/vagy az élvezet hiányára
(Warner - Bancroft 1987). Egy 2020-ban készült közlemény is ha¬
sonló eredményekre hivatkozik, tekintve, hogy az alacsony szexuális
vágy prevalenciáját nők esetében 7 és 46% (Brotto 2010), mig a férfi¬
ak vonatkozásában 1 és 2096 (Brotto 2010) között mérték (Dawson
— Chivers 2014).
A hyperszexualitas”’ tekinteteben ugyancsak kifejezett nemi kü¬
lönbsegek mutathatöak ki. Egy a szexuális érdeklődést és viselkedé¬
seket feltáró önbevalláson alapuló kérdőív eredményei szerint a ,,ne¬
hezen kontrollálható szexuális magatartás" férfiak esetében 12.096-ot,
a nők esetében pedig 6.890-ot mutatott (Lángström - Hanson 2006).
A hipo- és hiperszexualitással kapcsolatos gondolatainkat tovább
árnyalja a szexuális fantáziákban megmutatkozó aránytalanság is.
Meskó Norbert a prostitúció evolúcióbiológiai értelmezésében több
vizsgálatra hivatkozva demonstrálja azt, hogy egyrészt a férfiak adott
időszakra vetítve és általánosságban véve is több szexuális partnerre
vágynak, másrészt alapvetően elfogadóbbak az alkalmi szexuális kap ¬
csolatok létesítésével kapcsolatban (Meskó 2014, 204).
Mindezek tükrében nem okozhat meglepetést a nimfomániának
az 1800-as években a nőiségre kiépített medikalizációja sem, melyet
egyszerre írtak le túl aktív nemi életként; a nemi életre irányuló túlzott
vágyként; és túlzásba vitt önkielégítésként is. A , túlzott aktivitások"
fokmérői egyszerre voltak a férjek, a nimfomániás nők anyjai, az
orvosok és a viktoriánus társadalom által megalkotott , természeti
törvényekből" konstruált nőkép. Ebben a koordinátarendszerben a
nő részére elvárásszerű volt a férfi vágyainak megfelelő, de egyébként
szexuálisan passzív magatartás is (Groneman 1994).
Mindezek tükrében persze továbbra sem állíthatjuk, hogy könnyű
lenne eldöntenünk, hogy az FSD patologizációja a medicina szüksé¬
ges, vagy éppen túlzó és aránytalan lépése volt-e. Ha a szexuális él¬
7 Szorongással járó állapot, amelynek oka, hogy az egyén nem képes kontrollál¬
ni a túlzott mértékű szexuális tárgyú gondolatait, fantáziáit vagy viselkedését.