Seite 95 [95]
3.7. A női frigiditás metamorfózisa ! 93
határozása jelent. Az 1980-as évek pszichiátriai közössége bizakodás¬
sal fogadta azt a módszert, melytől a társadalmi (szociokulturális
befolyás) és szakmai (nem egységes diagnosztikai eszköztár, a diag¬
noszta szubjektivitása) önkényesség leküzdését remélték. Az átala¬
kulás nemcsak a diagnosztikát, hanem a terápiaválasztást isszemmel
láthatóan befolyásolta. Az időigényesnek tartott pszichoterápiás
irányzatot rövid időn belül háttérbe szorította a farmakológiai pszi¬
chiátria. A folyamat nemcsak a betegségek reprezentációját, hanem
a biomedikális pszichiátria antropológiai sajátosságait is megvilágít¬
ja: mivel a mentális zavart az agy hibás termékének, molekuláris
rendellenességnek tartották, az élettörténetétől, önértelmezésétől,
pszichoszociális státuszától megfosztott személy mint rosszul funk¬
cionáló test, lassacskán eldologiasodott (Haslam 2000, 1031).
Ennek a naturalista koncepciónak mélyebb megértéséhez meg kell
vizsgálnunk a mentális zavar ontológiai státuszát, amely teháta DSM¬
III biomedikális nézőpontjából azonos a zavar betegségmodellként
való megközelítésével. Alapsajátosságait Nick Haslam négy fő pont¬
ban foglalja össze: (1) a mentális zavar oka az ember biológiai funk¬
cióinak, struktúráinak felborulása és abnormalitása; (2) minden
mentális zavar a csak és kizárólag rá jellemző etiológiával (kóroktan)
bír; (3) minden mentális zavar , diszkrét; egymástól jól elkülöníthe¬
tő kategóriába rendezhető; (4) a mentális zavar kialakulásában a
történeti-pszicho-szociális komponensek okozati szerepe kizárható
- univerzalitästezis.
Tehát a mentális zavar betegségmodellje a kórosnak vélt mentális
működések mögött azonosíthatónak gondolt definitív erővel rendel¬
kező, szükséges és elégséges feltételeket. Ennek megfelelően a DSM¬
III neo-kraepelini koncepciója az alábbi tézisekben körvonalazható:
(1) a pszichiátria az orvostudomány része, hiszen módszertanilag
nem különbözik a medicina más specializációtól; (2) az egészség és
betegség állapotai között empirikus úton megalapozható határ húz¬
ható; (3) egymástól alapjaiban véve különböző, , diszkrét" mentális
kórképek léteznek; (4) mindezek tükrében a pszichiátria feladata ezen
kórképek biológiai aspektusaira fókuszálni (Roelcke 1997, 383).
Haslam és Roelcke megállapításaiból következtethetünk arra, hogy
a neo-kraepelini betegségmodell a mentális zavarokat természeti