OCR
76 / 3.ANŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA mégis részleges igazságot produkáltak, mely az emberiség felét kevésbé vette figyelembe" (Joó 2010, 65). Beauvoir erre a felütésre építve aztis kiemeli, hogy ez a tökéletlenség azt is maga után vonta, hogy a férfiak saját nemi meghatározottságukat sem integrálták tökéletesen filozófiai elméleteikbe. Ez a fenomenológiai tapasztalat azonban, amelyet legpontosabban „testesültsegnek” (embodiement) nevezhetünk, antropológiai értelemben véve épp oly megkerülhetetlen attribútum, akárcsak a szubjektum társadalmisága." Beauvoir testiség felfogása a feminista posztstrukturalizmus egészét meghatározta, amelynek fontos célja a nyugati filozófiára fajsúlyosan jellemző binaritástól való elszakadás. Jacgues Lacan, vagy éppen Jacgues Derrida ugyancsak kifogásolták, hogy szembeállításaink mátrixa nem képes meghaladni a külső-belső dichotómiákat. Oppozícióink térbelileg meghatározottak, amely a szubjektumról szóló diskurzusainkat is átjárják. Ennek tükrében szinte kivétel nélkül a belső (pl. racionális lélek) az értékes, a külső pedig a kevésbé értékes (irracionális test). Annie Potts felhívja rá a figyelmet, hogy a testiség nemi tapasztalata által az emberi szubjektivitás is értékterheltté válik. Érdekes módon azonban a biológiai testek (sexed bodies) esetében a külső-belső dichotómia felcserélődik, és tekintettel a kultúránk vizuális modalitásokra való fogékonyságára, a férfi nemi szervek exterioritása értékességét tekintve meghaladja a női interioritást (Potts 2001, 145-146). A nők fenomenológiai tapasztalatainak talán legfontosabbnak mondható sajátossága tehát a férfi-női sexre építkező bináris oppozíció, amely nyílt elutasítása az ember azonosságát (sameness) hirdető antropológiának. Ennek eredménye a férfi (man) mint az önmagát racionális, eszes lényként, tulajdonképpeni emberként létrehozott társadalmi konstruktuma, és a biológiai különbözőségébe zárt, 2 Az embodiment kifejezés magyarázatra szorul, amelyet Elisabeth Grosz korporeális feminizmus koncepcióján keresztül érthetünk meg. A szerző az angolszász poszt-strukturalista irányzathoz tartozik, aki csatlakozik a Beauvoir narratíváihoz, és hangsúlyozza, hogy a test önmagában nem létezik a szociokulturális jelentésrétegek nélkül. Ahogy Kréchy Anna fogalmaz, a test , működését interaktivitás, egyfajta ellenproduktivitás, re-inskripciós potenciál jegyzi." V.ö: Kréchy A.: A nő nyelvet ölt - Feminista narratológiai, esztétikai, testelméleti tanulmányok. JatePress, Szeged, 72.