mégis részleges igazságot produkáltak, mely az emberiség felét ke¬
vésbé vette figyelembe" (Joó 2010, 65). Beauvoir erre a felütésre épít¬
ve aztis kiemeli, hogy ez a tökéletlenség azt is maga után vonta, hogy
a férfiak saját nemi meghatározottságukat sem integrálták tökéletesen
filozófiai elméleteikbe. Ez a fenomenológiai tapasztalat azonban,
amelyet legpontosabban „testesültsegnek” (embodiement) nevezhe¬
tünk, antropológiai értelemben véve épp oly megkerülhetetlen attri¬
bútum, akárcsak a szubjektum társadalmisága." Beauvoir testiség
felfogása a feminista posztstrukturalizmus egészét meghatározta,
amelynek fontos célja a nyugati filozófiára fajsúlyosan jellemző bi¬
naritástól való elszakadás. Jacgues Lacan, vagy éppen Jacgues Der¬
rida ugyancsak kifogásolták, hogy szembeállításaink mátrixa nem
képes meghaladni a külső-belső dichotómiákat. Oppozícióink tér¬
belileg meghatározottak, amely a szubjektumról szóló diskurzusain¬
kat is átjárják. Ennek tükrében szinte kivétel nélkül a belső (pl. raci¬
onális lélek) az értékes, a külső pedig a kevésbé értékes (irracionális
test). Annie Potts felhívja rá a figyelmet, hogy a testiség nemi tapasz¬
talata által az emberi szubjektivitás is értékterheltté válik. Érdekes
módon azonban a biológiai testek (sexed bodies) esetében a külső-bel¬
ső dichotómia felcserélődik, és tekintettel a kultúránk vizuális mo¬
dalitásokra való fogékonyságára, a férfi nemi szervek exterioritása
értékességét tekintve meghaladja a női interioritást (Potts 2001,
145-146). A nők fenomenológiai tapasztalatainak talán legfontosabb¬
nak mondható sajátossága tehát a férfi-női sexre építkező bináris
oppozíció, amely nyílt elutasítása az ember azonosságát (sameness)
hirdető antropológiának. Ennek eredménye a férfi (man) mint az
önmagát racionális, eszes lényként, tulajdonképpeni emberként létre¬
hozott társadalmi konstruktuma, és a biológiai különbözőségébe zárt,
2 Az embodiment kifejezés magyarázatra szorul, amelyet Elisabeth Grosz korpo¬
reális feminizmus koncepcióján keresztül érthetünk meg. A szerző az angolszász
poszt-strukturalista irányzathoz tartozik, aki csatlakozik a Beauvoir narratívá¬
ihoz, és hangsúlyozza, hogy a test önmagában nem létezik a szociokulturális
jelentésrétegek nélkül. Ahogy Kréchy Anna fogalmaz, a test , működését interak¬
tivitás, egyfajta ellenproduktivitás, re-inskripciós potenciál jegyzi." V.ö: Kréchy
A.: A nő nyelvet ölt - Feminista narratológiai, esztétikai, testelméleti tanulmányok.
JatePress, Szeged, 72.