Oldal 74 [74]
OCR
3. A NŐK TESTÉNEK ÉS SZEXUALITÁSÁNAK MEDIKALIZÁCIÓJA Mint azt Foucualt, Illcih és Conrad vonatkozásában kiemeltem, a medikalizáció normalizációként értelmezendő, amelynek során nemkívánatos magatartások felügyelete, szelekciója, és egyben a társadalmat irányító erkölcsi szabályok megalkotása és újraírása történik fogalmi, intézményes és interperszonális szinteken. A homoszexualitás medikalizációjának vonatkozásában Foucault kapcsán rámutattam (lásd 1.4. fejezet), hogy e folyamat látható módon a heteroszexualitás normalizációjára irányult, azaz az ember mint biológiai lény, a termelő, dolgozó közösség újratermelésének kedvező szexuáletikájába ágyazva illeszkedett. Ennek a biopolitikai dinamikának a kezdetektől fogva immanens része volt a természettudományos magyarázati sémák alkalmazása, ami elősegítette, hogy a társadalmi nemi egyenlőtlenségek igazolását biologizált (azaz megkérdőjelezhetetlenül tudományos) narratívába ágyazzák. Ennek tükrében a testről és a nemiség medikalizációjáról szóló XX. századi kritikai diskurzus naturalisztikusnak látszó kiindulópontjává automatikusan a biológiai nem (sex) vált. Vizsgálódásom tárgyaiként a nőket és a férfiakat is a biológiai és társadalmi nemek ötvözetéből létrejött, társadalmi szerepeik által meghatározott, de fiziológiai pre-determinánsaitól elszakadni nem tudó alanyként értelmezem. Ezeket a konstellációkat nevezhetjük „gendered ferfinak” €s „gendered nönek” (Shahvisi 2020, 328). Ez azt is maga után vonja, hogy azt a hagyományosnak mondható felismerést, miszerint a társadalmi folyamatok meghatározzák a biológiai testet, ki kell egészítsük azzal, hogy a biológiai test önmagában is meghatározza a társadalmi folyamatok dinamizmusát. A következőkben a női nem specifikus életterületeinek medikalizációjával foglalkozom, amelynek történeti határát a XIX. századtól
