Bármennyire triviálisnak is tűnik, fontos leszögeznünk, hogy a szőr¬
zet, első sorban a haj, a testkép megalkotásának esszenciális alkotó¬
eleme. A teljes értékű fejszőrzet az ideálisnak gondolt testkép része¬
ként értelmezhető, melyhez hagyományosan különösen fontos
társadalmi, pszichológiai és biológiai üzenetek is kapcsolódnak (Cash
2001, 161-166). Akárcsak számos egyéb, a testkép esetében fontos
tényező, úgy a haj esetében is közvetítésre kerülnek különféle szoma¬
tikus, mentális és szociális üzenetek az egyén szándékától függetlenül.
Conradra támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a kopaszság egészen
a XIX. század végéig szigorú értelemben véve nem kapcsolódott össze
az orvostudománnyal. A jelenség ugyanakkor már egészen korai szö¬
vegekben is megjelent, előtérbe helyezve annak - ha nem is orvosi -,
de bizonyos problémajellegét. [dőszámításunk előtt 1500-ban, Papyrus
és Paracelsus írásaiban is megjelenik a kopaszság, amelyen általában
véve az alkímia és a mágia fortélyaival próbáltak úrrá lenni (Conrad
2007, 34). Az 1800-as évek végén, majd egy századdal később, azonban
már jól kimutathatóan az orvostudomány hatókörébe vonódott a haj
minőségével és mennyiségével kapcsolatos diskurzus. A téma társada¬
lomtudományi vonatkozásában talán leginkább átfogó, Baldness:
A Social History című művében Kerry Segrave kronologikusan áttekin¬
ti a kopaszodással kapcsolatos orvosi narratívákat, amelyek legfőbb
ismérve a multikauzalitásból fakadó bizonytalanság. A fésűkön meg¬
telepedő gombás fertőzéstől kezdve a kalapok vérkeringésre gyakorolt
negatív hatásain át a hajvesztés magyarázataként számos dermatológiai,
belgyógyászati és genetikai igazoláskísérlet előfordult (Segrave 1996).
Könnyen gondolhatjuk, hogy a kopaszodás modernkori medikali¬
zációja a nyugati országokból, elsősorban a XX. századi Egyesült Ál¬
lamokból eredő folyamat. Ennek a tézisnek ellentmondani látszik
Ronald Henss összefoglaló közleménye, amelyben a szerző nem mást
állít, mint hogy a testszőrzet kulturálisan minden történelmi korban
meghatározó tényezőnek mutatkozott, és a kopaszodástól való félel¬
münk és a vele kapcsolatos szorongäsunk az emberi létmédunkbél
fakadó, időkön átívelő kulturális sajátosságunk.