Oldal 50 [50]
48 / 2.A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA...
hatolt, az öregedési folyamat sejtszintű vonatkozásait csak az 1900-as
évek elején aknázta ki az orvostudomány. Az öregedés ebben az idő¬
szakban több fronton alárendelődött az orvostudomány eszközeinek:
diagnosztikus kategóriák, preventív és kuratív technológiák, és nem
utolsósorban bizakodó tudományos jövőkép épült ki a medikalizált
öregedő test és a hanyatló szellem diskurzusában. Ezt az optimizmust
igazolják a gerontológia fogalmának megalkotójának, Elie Metchni¬
koff (1845-1916) orosz zoolögusnak (!) tudomänyos viziöi is. Értel¬
mezésében a gerontológia nemcsak az öregedéssel foglalkozó tudo¬
mány volt, hanem egyfajta evangélium hordozója is (Stambler, 2015).
Álláspontja szerint a vitalitását lassanként elveszítő test vizsgálata
mellett, az orvos kimondott célja realizálni azt az elvárást, mely sze¬
rint a sejtek működésének egyre pontosabb megismerésével, egy nap
majd nemcsak a betegségek kórokainak azonosítására és azok pre¬
cíziós gyógyításra, hanem a halál késleltetésére is lehetőség nyílik.
A XX. század fordulóján a gerontológia összességében nemcsak
orvosszakmai paradigmaváltást sürgetett, hanem hozzájárult az öre¬
gedéshez társuló értékrend megváltoztatásához is. Az életkor előre¬
haladtához társuló negatív sztereotípiáknak, mint a hanyatlásnak és
kiszolgáltatottságnak a helyére szándékosan pozitív értékek kerültek.
A gerontológia szakterületének képzeletbeli zászlaján számos igen
fontos normatív üzenetet fedezhetünk fel, melyek a világ legkülön¬
bözőbb kultúráiban meghatározzák a sikeres öregedéssel (successfull
aging) kapcsolatos elvárásokat. Az emberi méltóság megőrzéséhez
szükséges eszközök védelmét orvosi segítséggel kiszolgáló geronto¬
lógia az idősödő populáció modernkori megsegítőjévé vált. Az átala¬
kulás hatására orvosi hatókör alá vonódtak az életerő, az aktivitás, a
hosszú távon elérhető testi-szellemi autonómia értékei is.
Az ekkor még az andropauzához szervesen hozzátartozó szexuá¬
lis disztunkcióknak a medikalizációjában az 1950-es és 1980-as évek
között megfigyelhető egy jól körülhatárolható töréspont. Ezalatt a
nagyjából három évtized alatt az impotencia organikus okai és orvo¬
si terápiái mellett megjelent egy pszichologizáló narratíva is, amely
számos életmódbeli háttér okra vezette vissza az öregedő férfiak erek¬
ciós problémáit. A fentebb hivatkozott sikeres öregedéskoncepcióból
gyökerező önrendelkezési igény értelemszerűen a test feletti, minél